kutya postás

2012. január 19.

A tökéletes kutya

Nem a levelekért üldözik a kutyák a postást!

A minap az egyik kutya páciensem abban a pillanatban, hogy levettem róla a szememet, meglátott egy biciklis postást és vadul ugatva, a kerékpáros után iramodott. Két mázlim volt egy pillanat alatt. Az egyik, hogy a postás megállt és nevetett egy jót a cseppnyi termetű, idegesnek tűnő kutyán, a másik, hogy a bicikli mániás páciens már tisztelt annyira, hogy az első hangos „gyere vissza” kiáltásomra reagálva megfordult és odajött hozzám. A kutyát az eset előtt másfél órával ismertem meg, először csak arra volt időm, hogy testileg lefárasszam kicsit és a hetek alatt felgyülemlő felesleges energiát egy Tisza parti sétával, játékkal levezessem. Sok kutyapszichológus azt mondja, és vallom én is, bármilyen problémát a kezelés előtt, le kell vezetni. Azaz, ha ugat a kutya, ha morog, ha ugrálós típus, ha anyám asszony katonája, minden esetben egy közös futással, pórázon követéssel indul a terápia. A követés ugyanis ösztönösen kódolva van az ebekben, sőt más állatokban is, láttatok már bébi kacsát, ahogy totyog a mama kacsa után? Ha az életben nem is, felvételről, biztosan! Ha már egy állat követővé válik, azzal megadó is lesz! Sok gazdi tudja már, hogy egy kutya boldogságához három dolog kell, testmozgás, fegyelem, szeretet. Joggal kérdezhetik tőlem, hogy ha az elsőt igényét az állatnak, azaz a futás igényét kielégítettük, akkor, mért fordult mégis a postás ellen? (tovább…)