kölyökkutya

2013. június 11.

Létezik olyan kölyökkutya…

Létezik, csak akarni kell!
  1. Létezik türelmes kölyökkutya, csak türelmes gazda kell hozzá, aki a hisztiket is képes higgadtan lefegyelmezni, nem pedig őrjöngve kiabálni a kutyával.
  2. Létezik szobatiszta 10 hetes eb, csak az első időszakban éberen kell aludnia a gazdának, hogy, hallja, ha mászkál a kicsi, azon nyomban felvegye és irány a fű.
  3. Létezik olyan kutya, aki kis korától kezdve a gazda mellett, nem pedig, előtte, sétál, csak a falkavezérnek a kezdetektől ezt kell kérnie, és nem maga elé engednie a csöppséget. (tovább…)
2013. április 30.

Minél hamarabb, annál jobb!

Már első nap mutassuk meg neki, hol a helye!

Mikortól kezdjem el tanítani a kutyámat? Ezt a kérdést többen feltették már nekem, pedig azt gondoltam korábban, hogy ez, egy újdonsült gazdi számára, nem lehet kérdéses. Tévedtem! (tovább…)

2013. április 23.

Kell még egy kutya?!

Aki egyszer megtapasztalja milyen egy kutya barátsága, és feltétlen szeretete, elgondolkodik rajta, hogy megduplázza-e az élvezeteket. Olyan is akad, aki pont azt tapasztalja meg, milyen, ha kutyája, egy átok fajzat, aki imád ásni, főleg virágokat a kertben, és elszökdösni. Érdekes módon, nemcsak az szeretne két kutyust a háznál, aki eggyel is elbír, hanem azok is, akik eggyel sem. (tovább…)

2013. április 15.

Mit rontunk el?

Kisgazdi-képző

Viselkedésproblémák, avagy
mit rontottunk el?
Például, hogy azt hisszük, a kutyánk robot, aki soha
nem hibázhat. Tévedni nemcsak emberi dolog, a kutyákkal
is előfordul. Tökéletes kutya bizonyos szempontból
nem létezik, és egyben mégis. Olyan nincs,
hogy a kedvencünk mindig szót fogad, viszont ő az
a négylábú csoda, akit nem lehet nem szeretni, még
akkor sem, ha néha nem könnyű az együttélés.
Ha bajunk van a kutyánkkal, valójában saját magunkkal
van problémánk, mi rontottunk el valamit.
Ha a kutyánk rendszeresen nem fogad szót, lehet, hogy
nem vagyunk elég határozottak. Ha az ebünk butának
tűnik, lehet, hogy rosszul magyarázzuk el neki, mit is
várunk tőle. (tovább…)

2012. május 16.

Kölyökkérdés

Egy jó kutya anya még kevés, jó gazdi is kell a kölykökhöz!

Egyre többet és többet töprengünk azon, hogy mikor szüljünk és, hogy hány gyermeket tudunk majd felnevelni. Sokan későn érő típusok, és amíg nem érzik, hogy mindenüket odaadnánk a lemondásokkal járó anyaságért cserébe, addig nem akarják bővíteni a családot. Az anyagiak is befolyásolják a családkérdést! Várjuk az ideális esetet, amikor a házastársak mindkét félteke jól keres, biztonságban és kellemesen érzi magát a munkahelyén. Azt mondják, ha arra várnánk, hogy minden tökéletes legyen a gyermekneveléshez, soha nem szülnének a nők.

A kutyák ezt nem bonyolítják így túl, és nem csak azért, mert nem kell számlákat fizetniük. (tovább…)

2012. január 10.

Az első nagy nap

Emlékszem, amikor kilenc éves gyermekként hozzánk került Dixie, a németjuhász kölyök. Folyton az ölemben volt, állandóan puszilgattam, gügyögtem neki. Úgy tűnik az anyai ösztönök, a gondoskodás, a szeretet kifejezése már apró korunkban is megmutatkozik. Ezek a tulajdonságok hasznunkra válhatnak, kiváltképp, ha gyerekünk születik, ha viszont kölyökkutya kerül a házhoz, átokká válhat. Ha bátyám nem szólt volna rám a kezdetekkor, hogy fejezzem be a kutya kényeztetését, ahogy akkor ő mondta, azért mert elfostosodik a kutya, soha nem alakulhatott volna ki olyan mély baráti kapcsolat köztem és Dixie között, ami valójában létrejött. Íme, néhány tipp, hogy kezeld, ha átgondoltan és felelősségteljesen kutyát vállalsz.

Általános hiba, ha meglátjuk álmaink kutyáját és kiválasztjuk az alomból, hogy felemeljük, és úgy cipeljük ki a kocsihoz, ezzel végleg elválasztjuk a kicsit korábbi családjától. Miért emeljük fel? A nagyobb madarak, mint a sólyom, a keselyű tény, hogy zsákmányát felülről csípi el, és a magasba rabolja. Kellemes érzés lehet ez egy egérnek például, vagy egy kistermetű, akár kölyökkutyának? Van, amikor az anyakutya is megemeli kölykét, de azt csak abban az esetben teszi, ha a kicsi egyedül nem boldogul, akkor sem úgy fogja meg, mint mi a csecsemőket vagy a kölyökkutyákat. Az álltok a grabancuknál, a kölyök füle mögötti bőrnél húzzák fel utódjaikat.

Egy kutya számára, aki még életében nem látott és ezáltal valószínűsíthető, hogy nem is utazott autóban, ijesztő élmény lehet, ha akaratán kívül beletesszük ebbe a számára hangos dobozba, ahol nincs semmilyen fix, stabil felület.

Ezért kell elérnünk azt, hogy a kocsihoz vezető, és az autóba belépő első hatalmasnak tűnő utat, a kicsi maga tegye meg. Hogyan? A grabancánál fogva csak annyira emeljük meg a kölyköt, hogy mellső lábai a kocsihoz érjenek, ezután reflexből mögé rakja hátsó tappancsait is, így bár segítettünk neki a belépésben, mégsem tettük meg helyette a kocsiba vezető utat. Ez mindenre igaz, ha jó kutyát szeretnénk nevelni. Soha, de soha ne csináljunk meg semmit helyette, maximum csak mindennek a felét. Mint mi emberek is jobban értékeljük azt, amit magunknak köszönhetünk, úgy a kutyának is az a legnagyobb jutalom, ha képes lesz valamire, legyen szó arról, hogy leüljön, vagy a „gyere” vezényszóra, visszamenjen gazdájához.

Ha otthonunkhoz érünk, érdemes nem rögtön bemenni a kölyökkel, hanem egy rövidke sétát tenni a ház előtti utcán. A séta, a követés lehetősége ugyanis megnyugtatatja az ebet, és ezáltal alakulhat ki bármilyen kötelék ember és kutya között. Ha vége a kis járásnak, akkor fontos, hogy a kölyök a házba, csak másodikként léphessen be. A küszöböt ugyanis mindig az lépi át először, aki uralja azt a területet. Ez igaz a sétákra is, ha hagyjuk, hogy kutyánk szinte kirántson minket a pórázzal a lakásból, hogy végre dolgát végezhesse, biztosak lehetünk benne, hogy a sétáltatást nem mi uraljuk, hanem ebünk.

A gazdik többsége első alkalommal mindent megengednek a kölyöknek, például azt is, hogy a ház új lakója mindent körbeszaglászhasson. Ezt azért nem szabad megengedni, mert így rögtön az első nap túlzott szabadságot adunk a kutyának, amire később is igényt tart majd. Érdemes nem megijeszteni őt egy hatalmas lakással, ahol nem tudja hol a helye. Kerítsünk el neki egy kisebb sarkot, ahonnan még éjszaka is láthatjuk és hagyjuk ott megnyugodni.

Sokszor anyai ösztöneinktől vezérelve, ha a kicsi vonyít, sírni kezd, rohanunk hozzá, akár hajnalok hajnalán, hogy megnyugtassuk, pont úgy, ahogy azt csecsemőnkkel tennénk. Itt szögezzük le, hogy egy nyolc hetes kutya sokkal, de sokkal intelligensebb, mint egy nyolc hetes csecsemő. A kutyák ugyanis ebben a szakaszban gyorsabban fejlődnek, mint a gyerekek. Egy kutyának kölyökkorában nem arra van szüksége, mint egy babának. Tény, hogy az első napokban, ha kölyökkutyát vállalsz nem lesz sok nyugodt éjszakád, viszont annál hamarabb átaludhatod az estéket, minél tovább bírod ki, hogy nem rohansz oda a vonyító kölyökhöz.

Mit teszünk általában ugyanis ebben a helyzetben? Ha a sír a kutya, oda megyünk és simogatásainkkal, gügyögéseinkkel megvigasztaljuk. Mit csinálunk ilyenkor valójában? Megdicsérjük, hogy sírt, és elvárjuk, hogy ezt tegye minél többször. A kutya felfogása igen egyszerű: az adott állapotot a gazdi, ha rászól, megfékezi, ha megdicséri, arra sarkallja, hogy többször tegye. Ugyanez a helyzet a szobatisztaságra szoktatásnál is. Elég, ha a kint elvégzett dolgát megdicsérjük, a bentit pedig csírájában elfojtjuk, azaz, ha látjuk, helytelenül a szőnyegre készül pisilni, rászólunk, hogy „nem”. Ha az akcióról lekésünk, már bánhatjuk.

Érdemes a legapróbb kérdéseinkkel is kutyapszichológushoz, gazdiképzőhöz fordulni, a kölyökkori félelmek, csínytevések ugyanis, ha nincsenek kezelve, felnőtt korra, annyira elhatalmasodhatnak, hogy felemésztik a gazdi és a kutyus minden energiáját. 

Szobatisztaságra szoktatást itt olvashatod: Lesza.om

2011. december 23.

Kutyanevelés kezdőknek-mi a teendő, ha karácsonyra kutyával leptek meg!

Egy kutyapszichológus bármilyen nevelési kérdésben tud segíteni!

–         Ne legyél se túl erőszakos, se túl engedékeny kis kedvenccel, meg kell találnod a középutat!

–         Ne felejtsd el, amikor a kis aranyos szőrmókot felengeded az ágyadra, hogy lesz ő még nagyobb is, a szőre jól tapad a ruhákra, a szaga pedig nem helyettesíti a parfümöt! (tovább…)