hogy szoktassam le a bepisilésről

2013. augusztus 28.

Lesza.om

“Egyszer csak olyat csinál a kutya, amit korábban soha!”

Az egyik leggyakoribb oka, hogy a kutya bepiszkít, a gazdi türelmetlensége. Ideális helyzetben nyolchetesen választják el a kölyköket anyjuktól. Attól, aki világrajövetelük után kinyalja a feneküket. A kicsik az első időszakban nem mennek el arról a helyről, ahol születtek; ez lehet egy kutyakiságy, egy párna, paplan, egy árok, amit az anyjuk ásott. Ahol kipottyannak, ott esznek, alszanak, lélegeznek, ürítenek, így az anyakutya feladata, hogy tisztán tartsa a kölykök területét és fenekét. A kutyának és a gazdának idő kell az összeszokáshoz, hogy kialakuljon mindkettőjükben egy rendszer, egy időbeosztás. Egy hét erre kevés, így ha egy kilenchetes kutya becsurgat a gazdi otthonába, az természetes. A csoda az volna, ha kilenchetesen csak a fűre ürítene. Legyünk türelmesek, az egyéves gyerektől sem várjuk el, hogy elhagyja a pelenkát. Kétéves korára érik meg – talán – a szobatisztaságra. Szólni lehet a kölyökre, de egyszerűbb, ha olyan körülményeket teremtünk, amelyekben nem hibázhat.
Mindig a séta előtt kapjon enni és inni. Ha befalta a finom falatokat, és ivott is rá, elkezdhetünk készülődni.Az utcán, a parkban sok izgalmas szaggal találkozik a kölyök, ami ürítésre ösztönzi. Az emberekben is megvan ez a hajlam. Minél jobban izgul egy diák a vizsga előtt, minél izgatottabb, annál többször látogatja a mellékhelyiséget. Nem kell minden apró jelölésnél megdicsérni a kutyát. Hálás lesz akkor is, ha az első fűbe piszkítás után megsimogatjuk. A kutyákba kódolt, hogy igényesek legyenek a saját területükön, éppen ezért ha rendszeresen alkalmat kapnak arra, hogy a szabadba kimehessenek, kihasználják majd az időt, hogy ügyes-bajos, színes-szagos ügyeiket intézzék.

Még több hasznos tanácsot kaphatsz a szobatiszta kutyához a Gazdiképző című könyvben. Megrendelheted akár a honlapról is.