elektromos nyakörv

2012. február 7.

Érdekes…

Változó mikor válnak szobatisztává!

Ahogy a szülők mintáját követik a gyerekek, legyen szó a felfogásról, az értékrendről, a családon belüli hierarchiáról, a háztartás vezetéséről, úgy a kutyanevelésben is elhisszük a ’70-es, ’80-as évek sztereotípiáit. Fiatalként sokszor hallhatjuk édesanyánktól, édesapánktól, hogy „én megmondtam”, így az évek múlásával már nem kérdőjelezzük meg döntéseiket! Nem szeretnénk ismét beleesni ugyanabba a verembe, amiben egyszer már jártunk, sőt nagy nehezen ki is másztunk! Ha gyerekként azt a mintát láttuk, hogy szüleink úgy szoktatják szobatisztaságra kutyánkat, hogy négylábú társunk orrát saját piszkába nyomják bele, elhisszük, hogy ez egy célravezető módszer. Saját szemünkkel láttuk azt, hogy, ahogy a kutya felcseperedett, nem piszkolt a lakásba. Arra bár nem emlékszünk mennyi időnek kellett eltelnie a drasztikus orrattrakció és a szagmentes állapot között, de, hogy őseink ezt a módszert alkalmazták, az biztos! Így hisszük és tudjuk, hogy a szobatisztaságra nevelés első és egyetlen lépése, az orr, kakiba valamint pisibe nyomása. Elárulok egy titkot! Ha egy kutya orra soha, de soha nem találkozik a saját piszkával, emberi nyomás hatására, akkor is képes a szobatisztaságra. Miért? Mert, ahogy az emberek felnőnek, és nem pisilnek, kakilnak maguk alá, míg nadrágjuk rajtuk van, úgy a kutyák sem teszik ezt, kamasz fejjel. (tovább…)