Panna

panna

Panna

Amikor kiválasztani voltunk a kezemben teljes bizalommal merült álomba. Pár héttel később a családjától való elszakadás előtt a lábamra feküdt és rám nézett… mintha már ismert volna, olyan szerelem első látásra feeling. Mióta nálunk van néhány csíntevést is elkövetett, ugyanis, – mint a gyerek – még nem mindent tud, keresi a határokat és tanulja a “nyelvünket”.

Viszonylag könnyen megtanultuk a “gyere” a “nem” szavakat  és a futkározást, rongyrángatást. A “nem szabad bepisilni” már bonyolultabb lecke volt és néha-néha a nagy örömködésben még elfelejti, de alakul. Ezzel szemben az “ül” szót már kaja előtt is tudjuk értelmezni. 🙂 Az állatorvos bácsinak is bemutatkoztunk és sírás nélkül viseltünk mindent. Megtanultuk, hogy a házba nem mindig szabad bemenni és az udvarból sem szabad kiszaladni… azaz néha nyugton kell “maradni”. Egy kiskutyának ezek is nagy dolgok, de a mai nap mégis egy csodálatos tettet hajtottunk végre. Pórázon térképeztük fel az utcát… az első alkalom okozott meglepetést, hisz nagy és vérmes kutyák rohantak felé, amitől legyökerezett a lába. Majd visszaléptem és magamhoz szorítottam… hitt nekem, erején felül össze szedte a bátorságát és folytattuk a sétát. Délután autóztunk is picit, ami már szinte rutinként megy… Úgy érzem összehangolódtunk, mintha értené a gondolataimat… olyan, mint a legjobb barátaim akiknek nem kell mondani mi van velem, mert a nélkül is tudják.

Panka 8 és fél hetes, ami hihetetlen számomra, hogy 2 hét ennyit jelent… ő a világ legjobb kutyája.

Szavazok rá!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük