Füli

Fülike vagyok. A doktorbácsi, miután megnézte a fogaimat, azt mondta, hogy 1-1,5 éves lehetek. Egykori ”gazdám” a szokványos módon szabadult meg tőlem, bár azóta sem tudom, hogy miért, hiszen én teljesen probléma mentes, jó kutya vagyok. Ő mégis kitett az utcára, azt hittem, csak dolga akadt, és majd visszajön. Hetekig vártam rá, hóban, fagyban. Szerencsére, a házban, ami előtt többnyire dekkoltam, jó emberek laktak, akik megsajnáltak, etettek, és megpróbáltak találni nekem valakit, aki befogad. A Szegedi Bulldog Fajtamentés el is vitt, igaz, nem vagyok én bulldog, de segíteni akartak, nehogy megfagyjak. De én a ”gazdámat” akartam, úgyhogy mindenki legnagyobb meglepetésére megszöktem a menhelyről, és pár nap múlva ismét ugyanabban az utcában bukkantam fel, ahonnan elvittek. Ha rajtam múlik, talán még most is ott várakoznék, viszont pártfogóim nem adták fel, s bár nem ment könnyen, végül találtak nekem egy olyan befogadót, akinek van ideje foglalkozni velem. Így tőle már nem is akartam megszökni, igaz, azt mondták, itt csak átmenetileg maradhatok, míg eljön értem a végleges gazdi. Ennek már jó ideje, és ki tudja, miért, senki sem érdeklődött irántam. Talán mert fekete vagyok. Meg keverék. A félénkségemről nem is szólva, az idegenektől nagyon félek, főleg a férfiaktól, ennek bizonyára köze van legelső  ”gazdámhoz”, vagy az utcán tengetett hetekben szerzett rossz tapasztalatokhoz.. Viszont minden rosszban van valami jó, az ideiglenes befogadómat nagyon megszerettem, és ő is engem, olyannyira, hogy azt mondta, nála maradhatok örökre. Már kaptam chip-et és oltásokat is, és végre én is tartozom valakihez. Igaz, nem egyedüli kutyus vagyok itt, de nagyon jól kijövök a társammal, és legalább mindig van kivel játszani. Lakik velünk négy macsek is, az igazat megvallva engem ők nem érdekelnek, olyan, mintha itt sem lennének. Kezdettől fogva szobatiszta vagyok, és nagyon csendes, a lakásban szinte fel sem tűnik a jelenlétem. Igaz, időnként kedvem támad behordani a cipőket az előszobából a fekhelyemre. Nem rágom szét, csak beviszem. A gazdám ezen mindig nagyokat mosolyog, ha nem találja valamelyik lábbelijét, egyből tudja, hol kell keresni. Séta közben néha még bizonytalan vagyok, hiszen az utcákon olyan sok az idegen ember, tőlük pedig tartok. De ha olyan helyre megyünk, ahol csak mi vagyunk, a gazdám, a kutyatársam, és én, ott már vidáman szaladgálok és játszom. Aki nem látja, el sem hinné, milyen fürgén tudok szaladni! És napról napra egyre oldottabb vagyok, csak idő kérdése, hogy elfelejtsem a múltam rossz emlékeit, és újra megtanuljak bízni az emberekben.

Szavazok rá!

62 hozzászólás

  1. Tar Gábor szerint:

    Hajrá Füli te vagy a legjobb!

  2. Vera:) szerint:

    Hajráá Füli!! 🙂

  3. Reni szerint:

    Nagyon édes kutyuli! <3 :)))) Sok sikert!Szurkolunk!!!! <3

  4. Csillus szerint:

    Fülike <3

  5. Roli szerint:

    Nagyon sok sikert kívánok Füli, hajrá 🙂 😀 !

  6. Anita szerint:

    Nagyon aranyos!:))Szurkolok!:)Hajrá Fülike!:) Sok sikert:)

  7. Horbász Katalin szerint:

    Hajráá 🙂 Cukika 🙂

  8. Dani szerint:

    Szurkolok 🙂

  9. anita szerint:

    Nagyon ari vagy Füli,remélem még bizni fogsz az emberekbe,mert hidd el vannak még rendesek.Sok sikert 🙂

  10. Szandra szerint:

    Hajrá Füli. Nagyon aranyos kutya.

  11. Vidics Norbert szerint:

    Hajrá Füli!!!!!! Gyerünk, csak így tovább! Nyerd meg!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

  12. Peti szerint:

    hajrá Füli remélem te nyered meg!!!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük