Buksi

Buksi 2007-ben került be a Tappancs Állatvédő Alapítvány menhelyére, idős gazdája adta le. Négy évig türelmesen várt, senki nem szeretett bele, élte mindennapjait társai között. 2011 áprilisában két másik kutyával együtt örökbefogadtuk, így 8 évesen ismét családja lett.
Buksi minden túlzás nélkül a legjobb kutya és legszeretőbb társ, akivel valaha találkoztam. Korát meghazudtolóan virgonc, játékos, és a legnagyobb sikernek tartom, hogy imád sétálni, ugyanis amikor hozzánk került, rettegett a póráztól. Ma már boldogan ugrál, ha veszem a kabátom és hozom a pórázt, és ha elengedem a mezőn, akkor is figyeli, merre vagyok, mindig szalad vissza hozzám. Más kutyákkal is végtelenül türelmes, a légynek sem tudna ártani. Azt lesi, hogy tudna a kedvünkre tenni, figyeli, mit is szeretnénk tőle. A legjobban mégis azt szereti, ha este közénk kucorodhat a kanapéra, ekkor először hanyatt vágja magát, várva a hasvakargatást, aztán elégedetten odabújik és halk horkolásba kezd.
A legjobb dolog, amikor egy nehéz nap végén hazaérek, ő csillogó szemmel fogad és boldogan csóvál, hogy újra lát. Ilyenkor egy kicsit mindig elfelejtem a gondokat, és boldog vagyok, hogy ő van nekem, és én vagyok neki.
Menhelyről örökbefogadni a lehető legjobb döntés. Egy menhelyi idős kutyának újra otthont és családot biztosítani pedig semmivel nem összehasonlítható. Kívánom, hogy mindenki találja meg a saját Buksiját!

 

Szavazok rá!

2 hozzászólás

  1. Petra szerint:

    Gyönyörű kutyus! Drukkolok!

  2. Gábor szerint:

    örömmel 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük