kölyökkutya

2019. március 22.

Hogyan maradjon egy helyben kutyánk?

Íme egy újabb videó, ami segítség lehet, ha hiperaktív a kutyád, folyton fel-alá járkál és több órás futás sem meríti le az energiát. Bővebben a Gazdiképző című könyvben!

2019. február 20.

Nem-öt lépésben!

Öt videóban, öt lépésben mutatom meg számodra, hogyan tanítsd meg kutyádat a “nem-re”! Ha elérsz az utolsó leckéhez, egy távvezérlésű kutyát kapsz, akinek ha méterekkel arrébb is kiabálod, hogy ne fusson a cica után, vagy ne egye meg a zsebkendőt a földről, engedelmeskedik neked.

Kattints a Kutyafuttában Videóihoz! https://kutyafuttaban.hu/kutyas-videok/

 

2019. február 15.

Egyik kutya, másik gyerek!

Nemcsak mellette száguld, bele is kerül.

A gyerekek imádnak labdázni, műanyag motorozni, hangoskodni, futkározni, meggondolatlanul cselekedni. A kutyák megijednek, ha direktbe rájuk dobnak egy nagy labdát, félnek a hangos, szokatlan zajoktól, nem szeretik, ha valaki vagy valami kiszámíthatatlan, túl lendületes, izgága.  Bár maguk a kölyökkutyák sem a türelmükről híresek, mégis sem kicsiként, sem pedig felnőttként nem kompenzálják jól, ha egy emberkölyök rájuk nézve, veszélyesen viselkedik. Mit érezhetnek veszélyesnek, mit érthetnek félre a kutyák, ami az emberek számára természetes? Ott van rögtön az első találkozás. (tovább…)

2019. február 1.

Útravaló

A pórázra szoktatás első lépése, hogy kedvencünk póráz nélkül is mellettünk maradj. Ha kíváncsian szaglászni szeretne, hagyjuk neki, hisz fontos a felfedezés öröme, de ha végez, guggoljunk le, mosolyogjunk rá, és hívjuk magunkhoz. Nem elég a nevét
kiáltani, hisz akkor nem tudja, mire hívjuk fel a
figyelmét. Szólíthatjuk nevén, de behíváskor mindig
mondjuk ki a kérést is, például „Buksi, gyere ide!”.
Ha visszasiet hozzánk, ahogy kértük, kapjon jutalmat,
nem kell, hogy étel legyen, elég egy közös fogócska, egy
fülvakarás vagy egy hálás simogatás. Ne legyen kellemetlen
élmény a kutya számára, hogy visszament a
gazdihoz. Ha mindig azért hívjuk vissza, hogy pórázra
tegyük, korlátozzuk szabadságában, nem fog visszajönni.
Ismertem olyan kutyát is, aki szinte menekült, ha
a gazdája visszahívta. Nem véletlenül: a gazdi mindig
csak akkor szólt neki, amikor már haza kellett sietni,
azaz amikor ideje volt pórázra kötni. A kutya pedig
sztrájkolt. Ha játékra hívjuk, ha izgalmasabbak vagyunk,
mint egy szag, a kutyánk visszajön hozzánk.
Ne legyünk kiszámíthatóak: hol a játék miatt hívjuk
vissza, hol azért, mert ideje hazamenni.
A kutya könnyebben tanul falkában. Kérhetünk
segítséget egy olyan barátunktól, akinek jól nevelt felnőtt
kutyája van, aki hallgat a gazdira. Érdemes vele
több időt eltölteni, mert a kutyák másolással tanulnak.

Még több tanács a Gazdiképző című könyvemben, rendeld meg a honlapon, vagy keresd a könyvesboltokban.

2013. október 30.

Én vagyok a falkavezér, vagy mégsem?!

Könnyebb kimondani, mint megvalósítani! A legtöbb ember azt hiszi el, amit el akar hinni! Ha például elzárkózik valaki az ezotériától, biztos nem ért egyet azzal, hogy a jósok képesek tenyerünkből a jövőt kiolvasni. Más hinni dolgokat és más tudni! Vajon az az igaz, ami a mi képzeletünkben él, vagy az, amiről mások is ugyanazt vallják, mint mi?

A falkavezérséget nem elég nekünk elhinni, a kutyánknak is tisztában kell vele lennie, sőt el kell fogadnia! Mire jutnánk a nevelésben, hogy habár falkavezérnek állítjuk be magunkat, kutyánk mégis össze-vissza rág mindent a lakásban? Mi lehet az oka annak, hogy mi vezetőnek gondoljuk és érezzük magunkat, ennek ellenére, mégsem ezt tükrözi a látszat !? (tovább…)

2013. augusztus 28.

Lesza.om

“Egyszer csak olyat csinál a kutya, amit korábban soha!”

Az egyik leggyakoribb oka, hogy a kutya bepiszkít, a gazdi türelmetlensége. Ideális helyzetben nyolchetesen választják el a kölyköket anyjuktól. Attól, aki világrajövetelük után kinyalja a feneküket. A kicsik az első időszakban nem mennek el arról a helyről, ahol születtek; ez lehet egy kutyakiságy, egy párna, paplan, egy árok, amit az anyjuk ásott. Ahol kipottyannak, ott esznek, alszanak, lélegeznek, ürítenek, így az anyakutya feladata, hogy tisztán tartsa a kölykök területét és fenekét. A kutyának és a gazdának idő kell az összeszokáshoz, hogy kialakuljon mindkettőjükben egy rendszer, egy időbeosztás. Egy hét erre kevés, így ha egy kilenchetes kutya becsurgat a gazdi otthonába, az természetes. A csoda az volna, ha kilenchetesen csak a fűre ürítene. Legyünk türelmesek, az egyéves gyerektől sem várjuk el, hogy elhagyja a pelenkát. Kétéves korára érik meg – talán – a szobatisztaságra. Szólni lehet a kölyökre, de egyszerűbb, ha olyan körülményeket teremtünk, amelyekben nem hibázhat.
Mindig a séta előtt kapjon enni és inni. Ha befalta a finom falatokat, és ivott is rá, elkezdhetünk készülődni.Az utcán, a parkban sok izgalmas szaggal találkozik a kölyök, ami ürítésre ösztönzi. Az emberekben is megvan ez a hajlam. Minél jobban izgul egy diák a vizsga előtt, minél izgatottabb, annál többször látogatja a mellékhelyiséget. Nem kell minden apró jelölésnél megdicsérni a kutyát. Hálás lesz akkor is, ha az első fűbe piszkítás után megsimogatjuk. A kutyákba kódolt, hogy igényesek legyenek a saját területükön, éppen ezért ha rendszeresen alkalmat kapnak arra, hogy a szabadba kimehessenek, kihasználják majd az időt, hogy ügyes-bajos, színes-szagos ügyeiket intézzék.

Még több hasznos tanácsot kaphatsz a szobatiszta kutyához a Gazdiképző című könyvben. Megrendelheted akár a honlapról is.

2013. április 15.

Mit rontunk el?

Kisgazdi-képző

Viselkedésproblémák, avagy
mit rontottunk el?
Például, hogy azt hisszük, a kutyánk robot, aki soha
nem hibázhat. Tévedni nemcsak emberi dolog, a kutyákkal
is előfordul. Tökéletes kutya bizonyos szempontból
nem létezik, és egyben mégis. Olyan nincs,
hogy a kedvencünk mindig szót fogad, viszont ő az
a négylábú csoda, akit nem lehet nem szeretni, még
akkor sem, ha néha nem könnyű az együttélés.
Ha bajunk van a kutyánkkal, valójában saját magunkkal
van problémánk, mi rontottunk el valamit.
Ha a kutyánk rendszeresen nem fogad szót, lehet, hogy
nem vagyunk elég határozottak. Ha az ebünk butának
tűnik, lehet, hogy rosszul magyarázzuk el neki, mit is
várunk tőle. (tovább…)

2012. december 11.

Maradj!

“Marad a kutya!”

A „maradj” vezényszó, legalább olyan fontos, mint az ellenkezője, azaz a „gyere”! A visszahívás mellett ugyanis a maradás egy olyan kérés a kutya felé, ami megkönnyítheti az együttélést, a párkapcsolatot! Gondoljunk például arra, ha beugrunk a boltba, ahova négylábúak nem jöhetnek be, milyen könnyed megoldás, hogy ebünket megkérjük, várjon meg minket az ajtónál és ne hisztizzen egy fához, karóhoz kötve. Vagy, ha otthon a cicákkal játszik az eb, és azt látjuk, hogy durvul a helyzet, milyen jó megoldásnak tűnik a kutya visszahívása, és kérni, hogy maradjon a lábunknál. A játéknál is célszerű lehet, hogy picit türelemre szoktassuk kedvencünket. No, de, hogyan csináljuk? Hogyan bírjuk maradásra, az általában nyughatatlan kedvencünket?!

A tanítás lényege a fokozatosság: (tovább…)

2012. november 6.

Irány a forgalom!

A póráz ne az ellenfele legyen a kutyának!

Sokan azért, mert nem tudják „pórázra” bírni kedvencünket, kevesebbet sétálnak velük. Pedig a közös kirándulásoknak, sétáknak óriási jelentősége van a gazdi-kutya kapcsolatban. Valójában, ahogy a vad lovakat be kell törni, meg kell szelídíteni, úgy a kutyáknak sem árt megmutatni, hogy már nem a vadonban vadásznak, nem a farkasok, hanem az emberek szabályai szerint kell élniük minden napjaikat. A „betörési kísérlet” alap pillére pedig maga a pórázos sétáltatás. Hihetetlen türelemre és agymunkára van ehhez szüksége, mind a kutyának, mind a gazdinak. (tovább…)

2012. október 19.

Csak a szemembe! /újabb agy torna/

A kellék hozzá:

Egy falat virsli vagy parizer, vagy a kedvenc játéka, labdája.

A feladat:

A falatot mutasd meg a kutyának, add értésére, mi van nálad, majd húzódj távolabb. Ültesd le a kutyát, majd gyeld! A falatot vagy a kutya játékát – attól függően, mit választasz – tartsd félúton magad és a kutya közé. Ne szemmagasságba, az arcodtól jobbra vagy balra, kicsit lefelé, hogy a kutya is lássa. Az eb valószínűleg a falatot fogja rögeszmésen bámulni, de amíg nem néz a szemedbe hosszú másodpercekre,  (tovább…)

2012. október 18.

Egy kis agy torna!

TÜRELEMJÁTÉK À LA YVETTE

Kellék hozzá:

egy falatnyi virsli vagy parizer, vagy a csont, amit épp rágcsál, vagy épp a kedvenc játéka, amivel éppen bíbelődik. Azaz egy tárgy, amire rá van izgulva a kutya, vagy egy jó illatú, gyorsan lenyelhető húsdarab. (Nem szárazeledel, nem külön jutalomfalat.)

A feladat:

Az orra elé tartjuk és megmutatjuk a kutyának, hogy mi van a kezünkben, ahogy mondtam, lehet egy virsli és a játéka is. Majd kimondjuk, hogy „nem”! A kutya valószínűleg abban a pillanatban, hogy az orra elé tartjuk, el akarja venni, azt hiszi, neki adjuk. Ezért hangzik el, hogy „nem”! Mondjuk határozottan, hogy komolyan vegyen minket. A falatot (vagy játékot, at- tól függően, mit választunk) lassan helyezzük ma- gunk mellé vagy az asztalra, a lényeg, hogy a kutya láthassa, miközben karnyújtásnyira marad tőlünk. Kedvencünk valószínűleg ismét rámozdul a virslire, ekkor ismételjük meg, hogy „nem”! Ne érjünk a kutyához, ne toljuk el, és a falatot se helyezzük távolabb,  (tovább…)

2012. augusztus 27.

Mit csináltál?

Ha a gazdi tökéletesen neveli is kutyáját, figyel a testmozgásra, kondiztatja az eb agyát, szereti és tiszteli kedvencét, még akkor is becsúszhatnak olyan esetek, amikor a gazda eljut arra a kitörési pontra, amikor méregtől és dühtől felszívva magát, így kiált négylábú társára: „Mit csináltál?” (tovább…)