A pacsi az egyik legkönnyebb a trükk!
„Próbáltam neki megtanítani a pacsit, de reménytelen, az én kutyám buta marad!”- olvastam minap ezt egy fórumon! Önök elhiszik, hogy a kutya nem tudja megtanulni a pacsit? Azaz, hogy mancsát kérésre a gazdi tenyerébe vagy lábára helyezze? Elég sok kutyát láttam már, akik képesek voltak rá, és képzeljék, az ebek bármit meg tudnak tanulni, ha a gazdi elég kitartó!
Galuska és Pizza gazdira várt, Erdélyi Noémi először kért segítséget életében, a kutyafuttaban.hu pedig útmutatásokat adott a kutyaneveléshez! A Tappancs Állatvédő Alapítvány 2008 óta rendezi meg, havi rendszerességgel az örökbe fogadó és jótékonysági napját a Napfény Parkban. Ez a szombat mindenki számára más volt! Ez a nap az összefogásról szólt! A jólelkű, állatszerető emberek eledelekkel és pénz adományokkal támogatták a Tappancs Tanya lakóinak mindennapjait! Az Alapítvány pedig Erdélyi Noémire irányította a figyelmet, aki három terápiás kutyájával munkanélkülivé vált! A kutyafuttában csapatát is meghívták a rendezvényre, ingyenesen kaphattak kutyanevelési tanácsokat azok a gazdik, akiknek kutyájuk csirkefogó lett, vagy képtelenek szobatisztává válni!
Íme a rendezvény képekben:
Bővebben:www.tappancstanya.hu
Több, mint 2000-en látogattak ki a Kutyafuttában Napra!
A márciusi nagy sikerű Kutyafuttában Nap után, másodszorra is díjmentesen, és személyesen segítünk gazdiknak! Ha nem érti kutyája viselkedését, vagy csak szeretne még többet adni kedvencének, új dolgokra megtanítani, keresse fel a Kutyafuttában standját szombaton (ápr.14.), Szegeden, a Napfény Park állateledel boltja előtt!
Díjmentesen adunk tippeket, ötleteket, tanácsokat, hogy hogyan tanuljunk meg kutyául, valamint, hogyan lehet belőlünk remek, falkavezérhez méltó, gazdi!
Az örökbe fogadó és jótékonysági napon terápiás kutyákkal találkozhat és ebbemutatót is láthat!
Az eseményről bővebben: http://fressnapf.hu/cikk/orokbe_fogado_es_jotekonysagi_nap_szegeden
Gazdi korrepetáló? Jól hangzik!
Ki ne járt volna iskoláskorában korrepetálásra? Valaki a matematikához értett kevésbé, másnak a történelem megjegyzése okozott nehézségeket vagy akár az idegen nyelv elsajátítása! A „repeta” valami több, az átlaghoz vagy a megszokotthoz képest, akár ételből, akár tanóraszámból. A repeta korrekciós célja, a korrepetálás. Azaz a megtanultak korrigálása, mélyebb elsajátítása. Nos, nekünk, gazdiknak is kell néha egy kis korrepetálás! Miért? Mert míg négylábú kedvencünk kifogyhatatlan az ötletekből, addig a kutyatartók energiája és kreativitása olykor véges!
A legnagyobb baj, hogy nem értékeljük át a mindennapjainkat! Könnyen beleesünk a megfeszített munkatempójú mókuskerékbe, vagy akár a családtagjaink állandó kiszolgálásába, nem vesszük észre, hogy nem marad időnk magunkra, sem az állatokra, akik képesek még minket megnevettetni, kiszakítani a szürke hátköznapokból.
A kutya legfőbb ellensége a macska! A macskának az egér! Az egérnek az ember, valamint a pocokméreg! Ezeket a szlogeneket a legkifejezőbben a Tom és Jerry rajzfilm mutatta be, ahogy a macska 24 órás megfeszített munkatempóban kergeti az egeret, valamint a gazdasszony bulldogjától menekül!
Tom, a menekülő macska!
Csodák léteznek és nem csak a mesékben, például amikor valami véletlen folytán az ötletekből kifogyhatatlan Tom mégis barátságot köt a hiperaktív Jerryvel, vagy amikor én gyerekkoromban együtt sétáltattam a németjuhász kutyusomat a húsvéti nyulammal!
Sok embertől hallottam, hogy „úgy szeretne egy kutyát”! Viszont már az első kérdésnél elgondolkodnak a válaszon! „Miért szeretnél kutyát?” Ha a válasz így kezdődik, „hogy legyen akivel tudok sétálgatni”, így folytatódik, „hogy ne érezzem magam mindig olyan egyedül”, és így végződik, „Jó nagy azaz udvar, elférne nálam!” Nos, ekkor egyértelműen kiderül, hogy az illető nem gondolta át teljes mértékig, hogy mit jelent a kutya! Ha ugyanis a válaszok mindig egyes szám első személlyel kezdődnek, és csak magunkra vonatkoznak, (én szeretném, én velem, enyém, nálam, nekem jó lenne stb.) csalódni fogunk! Társra lelni egy kutyában jóval több annál, hogy „nekem jó lesz”! Ez ugyanis nem egyenesen arányos azzal, hogy akkor a kutya is boldog lesz! Ha az ebkérdésben önzően gondolkodunk, valószínűleg más témában is így teszünk. Ha például nyaralásra kerül a sor, valószínűleg azt gondoljuk végig, hogy nekünk, hogy lenne a legpihentetőbb, a legkellemesebb, akár kutya nélkül az üdülés!
Egy négylábú társ sokkal több lehet annál, hogy együtt sétáljon velünk, hogy addig se unatkozzunk!
Lehet házi ételt adni a kutyának, csak ne mindig!
„Az vagy, amit megeszel”- szokás mondani! A nők többsége igyekszik éppen ezért a családi ebédhez zöldségeket is tálalni, hogy a megfelelő vitaminról gondoskodjon, sokan odafigyelnek, hogy este a tv-zés közben már ne egyenek semmit és, hogy ne felejtsék ki a reggelit sem a mindennapokból. Mivel a legtöbb kutya hasonlít a gazdájára, külsőleg és belsőleg egyaránt. Azt gondolnánk, ha valaki magával szemben igényes, akkor kutyájával is az! Ha megnézi, hogy vásárláskor mit tesz a kosárba, akkor házi kedvence is a legjobbat kapja majd. Nos, csak szeretnénk ezt hinni! Ahelyett, hogy álomba ringatnánk magunkat és elhinnénk, hogy minden gazdinak, azaz érdeke, hogy négylábú társa egészségesen hosszú évekig éljen mellette, ilyen statisztikák rámutatnak a szörnyű valóságra. Arra, hogy bár minden állattartó azt állítja, hogy nagyon szereti kutyáját, magát jobban szereti, nem képes felelősség teljesen gondolkodni, és ésszerűen nevelni, etetni ebét.
Metrózó kutyák? Igen!
„… a moszkvai kóbor kutyák tudatosan használják a metróvonalakat, hogy a külvárosokból a jobb kukázási lehetőséget biztosító belvárosba jussanak.” Ha nem látom, nem hiszem el! Igen, míly emberi tulajdonság. Én, aki szerint, szinte bármire képes a kutya, kétségbe vonom, hogy a kutyák tudatosan metróznának egyik helyről a másikra! Amikor azt olvastam, hogy „…emberi napirendet alakítottak ki maguknak az állatok: minden reggel bemetróznak a központba “dolgozni”, este pedig haza.”- azt hittem, ez egy újabb vicces cikk lesz, ami csupán egy újságíró agyszüleménye. Azt mondják minden viccnek a fele igaz! Így gondoltam a lap szerkesztője összetalálkozhatott egyszer egy kutyával a metrón, és hozzákreált egy szórakoztató, kitalált történetet! Ezt a hitemet erősítették meg ezek a sorok is:” …a metrózó ebek pontosan tudják, mikor hova akarnak eljutni. Miután meghatározott időben meghatározott állomásokon helyeztek el ételt a kutyák számára, az ebek hamar megtanulták, hogy melyik megállóhoz mikor érdemes ellátogatni, és a megfelelő időpontokban szálltak le a vonatokról az adott helyeken. Ha esetleg elbámészkodtak vagy elaludtak, és elvétették az állomást, akkor azt tették, amit bármelyikünk tett volna a helyükben: leszálltak a következőnél, megvárták az ellenkező irányba tartó szerelvényt, és visszautaztak egy megállót.” Hol, jöttem rá, hogy ez nem egy átverés?
Ragozzuk is tovább rögtön a címet: nincs lusta kutya, csak lusta gazda, nincs buta eb, csak tanulatlan ember, nincs csúnya kutya, csak igénytelen tulaj. Kedvencünk valójában nem más, mint a tükörképünk. Ha bele gondolunk, ez nem is meglepő, már a fajta kiválasztásakor a mi döntésünk, ízlésünk érvényesül. Itt jegyzem meg, hogy sokszor ezért nem jó ötlet, ha barátunknak, családtagunknak kutyát veszünk ajándékba. Egy tündéri, négylábú szőrmók életre szóló döntés, és nemcsak 10-15 éves teendő. Ha legjobb barátunk az örök vadászmezőkre távozik is, képes megváltoztatni életünk mindennapjait vagy akár a következő ebadta ötletünket.
Egy valamit nem tudok megérteni: miért könnyebb indokokat találni arra, hogy miért nincs időnk rendszeresen sétáltatni a kutyánkat, mint, hogy helyette azon törnénk a fejünket, hogy mi a megoldás?! Miért félünk segítséget kérni, és miért könnyebb meghátrálni? Van egy ismerősöm, aki már – már a falra mászik amiért kutyáját nem tudja leszoktatni az ásásról, és a gyönyörű zöld pázsit az udvaron, már nem túl gyönyörű.
Mayer Yvette -
Mayer Yvette -
Mayer Yvette -
Petropolis
rottweilerclub
DogCity
Kisállat-Ambulancia Kft.
KM Tours – Szeged
Rasztari
Legutóbbi hozzászólások