Magamról

Magamról

a családommal

Nem mindenki tud kutyául és sokszor azt hisszük, az ebek pont úgy gondolkodnak, mint mi emberek! Aztán jönnek a problémák, a kutya kiássa a kertet, folyton szökik, ugat, ugrál, morog stb., és nem értjük mit és miért tesz! Jó, ha az ember tud segítséget kérni olyanoktól, akiknek jóval nagyobb a tapasztaltuk a kutyákhoz, akik átlátják azokat az egyértelmű jeleket, amelyeket az elfogult gazdi képtelen! Valaki a munkájának áldozza az életét, más a családjának, én mindkettőnek egyszerre, azaz a kutyáknak és a kutyás gazdiknak! Megszállottjuk lettem, azóta, hogy kilenc éves koromban az első igaz barátom egy ordas németjuhász lett! Valójában ő tanított engem. Mellette nőhettem fel, tőle tudtam meg mi a barátság, mi az önzetlenség, a türelem, a kötelesség, a nyugalom, a rend, mi az, hogy kutyanevelés, felelős állattartás.

Dixie, a gyerekkori barátom!

Sokáig nem voltak barátaim, nem is volt rá szükségem, hiszen volt egy kutyám, akivel bármikor játszhattam, akivel eljárhattam fagyizni, sétálni a városba, akit mindig új dolgokra taníthattam, aki mindig ott volt mellettem.

Nemcsak a kutya tanul a gazdájától, hanem a gazdi is hű társától!

Amikor az örök vadászmezőkre távozott a német juhászom, ismerősök, barátok, rokonok kutyáit figyeltem és segítettem, ha bármi problémájuk volt. Valójában nem is én magam, hanem ezek a közvetlen barátok lettek arra figyelmesek, hogy velem máshogy bánnak, viselkednek a kutyák, mint a többi emberrel. Pedig én csak azt tudtam, hogy nagyon, de nagyon szeretem a kutyákat!

forrás: www,szegedma.hu, Gémes Sándor fotója

Az igazi fordulópontot az életemben évekkel ezelőtt egy  ”tibeti terrier féleség” hozta meg. A valószínűleg nem fajtiszta kutya az utcán talált rám, szerelem volt első látásra. Hivatásszerűen miatta, általa kezdtem el a kutyanevelési útmutatást, gyakorlati tanácsadást! A barátok után kiderült az ismeretlen kutya tulajdonosoknak is tudok segíteni, ha elakadnának a kutyanevelésben! Miért pont tőlem kérjenek tanácsot? Mert nem köteleztem el magam egyetlen kutyaiskolánál sem, nem szeretem a kötöttségeket és az ügyfeleimtől se várom el, hogy befizessenek 5 vagy akár 10 alkalmas bérletekre a kutyaiskolákba, ha bizonyos dolgokat egy alkalommal is meg lehet tanítani, lehet kezelni! Sok év szakmai tapasztalat van a hátam mögött, számtalan kutyával találkoztam, rengetegen tudtam segíteni, az ő hálájuk pedig mindig őszinte! Ez a csodálatos a kutyákban, nem tudnak hazudni, és a jelenben élnek, így gyorsan lehet változtatni a helytelenül felvett magatartási formájukon!

forrás: www.szegedma.hu, Gémes Sándor fotója

Jelenleg egy puli-tacsi keverék kutyus mindennapjait figyelhetem, akivel az utcán találkoztam pár éve. Igen kibírhatatlan természet volt anno, idő kellett hozzá, hogy megbízzon bennem, és rájöjjön, én nem akarom bántani, csak új, teljes életet adni neki. Amennyi viselkedési problémát kellett nála kezelni, annyira büszke vagyok rá most! Sok embertől hallottam, hogy ez a kutya a lehető legjobb helyre került! Lagzi új társakat is kapott, egy kölyök pumi keverék formájában és egy tibeti terrier keverék mellett! Így már három kutya segíti a munkám, a mindennapjaimat, na meg egy cica! Régi nagy vágyam, hogy egyszer könyv formájában is eljussak a gazdikhoz, így időm egy részét most erre fordítom, remélem találkozunk, nem is olyan sokára, a könyves polcoknál is!

Putnik- Mayer Yvette

A kutyapszichológiáról

A biológiai evolúció eredményei közé sorolható, hogy az állatoknál, (az embereknél is) úgynevezett viselkedési jellemzők alakultak ki, amelyek egyrészt a genetikusan örököltekből, másrészt pedig az élet során megtanultakból tevődnek össze. Az örököltek csupán az életben maradáshoz elengedetlenül szükséges minimális viselkedési formák mennyiséget adják. A növekedés, fejlődés közben valamilyen úton-módon megtanult pozitív viselkedési formák és szokások teszik lehetővé, például egy kutya életének igazán minőségi, színvonalbeli emelkedését.

A tudomány sokáig külön kezelte az állatok viselkedését tanulmányozó és kutató biológust, valamint az állatok pszichéjével foglalkozó biológust. Csak az utóbbi években figyelhető meg, hogy a két kutatási terület közé nem lehet – és nem érdemes – merev határvonalat húzni.

A kutyák elszaporodása, tartási körülményeinek az utóbbi évtizedekben történt rendkívül gyors változása és nem utolsósorban a környezeti ártalmak megnövekedése miatt korábban ismeretlen fogalmak, jelenségek bukkantak elő: a neurotikus kutya, a pszichopata kutya, a stresszben szenvedő kutya, az ideges kutya, a hiperaktív kutya stb. (Ezek a fogalmak, elnevezések az emberi gyógyászatban, pszichológiában már mind korábban ismertek voltak.)

A fentiek valamelyikével jellemzett kutyák esetében minden alkalommal először is egy-egy viselkedési rendellenességgel kerül szembe a kutya gazdája. A viselkedési rendellenesség okait és a mögötte lévő összefüggéseket elemző tudomány az állat- és ezáltal a kutyapszichológia is.

 A kutyák viselkedészavarai

Azaz nevelési hibák, környezeti ártalmak, tenyésztési hibák, nem a fajnak megfelelő tartási körülmények.

A kutyáknál leggyakrabban előforduló, pszichikai eredetű viselkedési zavarok többek között a következők lehetnek:

- Félős viselkedés (emberekkel, tárgyakkal vagy hangokkal szemben - bizonyos helyszíneken)

- Agresszív viselkedés más kutyákkal vagy emberekkel szemben (morgás, utánakapás, fenyegető viselkedés, harapás stb.)

- Figyelemfelkeltő viselkedésforma

- Nemkívánatos viselkedésforma ( bútor, lakberendezés kaparása, folyamatos ugatás)

- Szobatisztasági zavarok ( ürülék hátrahagyása, nemkívánatos jelölés a vizelettel)

- Nyugtalan viselkedés, ha a kutya egyedül van (ugatás, nyüszítés, tárgyak megrongálása, ürülék hátrahagyása stb.)

- Étvágytalanság (az étel elfogadásának megtagadása, alultápláltság)


35 comments

  1. Borzáné Petró Kriszta

    Üdvözlöm!
    A következő problémával fordulnék Önhöz:
    Júniusban vásároltunk 2 kan kutyust. Egy vizslát és egy jack russel terriert.
    Mindkettő kicsi, kb. 8 hetes volt. Egy napon kerültek hozzánk. Egy házikóban laktak első éjszakától fogva. Nagyon jól megvoltak, állandóan egymáshoz bújva aludtak éjjel-nappal. A kis jacky (Mogyoró) volt az elevenebb, sokszor harapdálta a vizslát. Aztán ahogy nőttek, a vizsla élt testi fölényével.
    Kb. 1 hónapja (most 7 hónaposak) a vizsla (Dió) “hisztizett”, ha a kicsi bement a közös házukba. Le tudtam csitítani, gondoltam ennyiben is maradunk. Sajnos egy hete megverte a kicsit egy ilyen alkalommal, onnantól fogva Mogyinak építettünk saját kis házat. Dió a kennelben lévő házukban, Mogyi a teraszon. Ez jó megoldásnak bizonyult.
    Úgy gondoltam, Dió lesz kettőjük közt a domináns, természetes folyamat. Igen ám, de mostanában gyakran, szinte ok nélkül megharapja a kicsit. A nagy melák fekszik bele a kicsi nappali fekhelyébe és még neki áll feljebb, ha a kicsi csak elmegy előtte és volt már, hogy meg is támadta, mint épp egy fél órával ezelőtt. A jacky természetével ellentétben, meghunyászkodott, alárendeli magát a nagynak, tehát Diónak oka nincs megtámadni, mégis megteszi. Máskor meg aranyosan játszanak. De sajna már ritkábban. Ez a helyzet nagyon nem tetszik nekem:-( Férjem szerint el kell vernem Diót, hogy hallgasson rám ezekben a helyzetekben, de én szeretni akarom őket nem verni. Nincs más megoldás? Férjemnek az esetek 99 százalékában szót fogad a vizsla, de nekem ilyen vitás esetekben nem igazán. Féltem a gyerekeinket (8-12 éves kislány), nehogy egy ilyen helyzetben megkapja őket. (Bár erre még kísérlet se volt eddig)
    Azért vettünk 2 kutyust, hogy ne unatkozzanak egyedül, ne fázzanak, szeressék egymást. Erre így járunk:-(
    Nem tudom hol a határ egy természetes folyamat és esetleg egy túltenyésztett idegbeteg kutya közt. (első ellésből vettük, 1 éves szülőktől, elv. nem tenyésztőtől) Dió amúgy egy rendkívül bújós, kedves kutyus. Imád játszani, szaladgálni, nyugodt, sokat alszik, nagyon örül, amikor hazaérünk. De Mogyust terrorizálja szinte napi szinten:-(
    Szeretnék megbízni a kutyában és szeretném, ha jól ellenének egymással. Hogy tudnám megtanítani arra, hogy ne bántsa a jackyt? Jó “testvérek” legyenek?
    Sokat foglalkozunk velük, tanítgatjuk őket, noha a kettőt egyszerre igen nehéz. Az ül, fekszik, marad parancsokat már tudják, a játékot visszahozzák. Minden nap elvisszük őket nagyokat sétálni, pedig 800m2 áll rendelkezésükre napközben. Pórázzal engem néha még húz a vizsla, de olyankor leültetem, viszont amikor szabadon rohangálhatnak a mezőn, sosem mennek távol tőlünk és hívásra rögtön visszajönnek.
    Nagyon szeretjük őket, de én nagyon sokat aggódom, hogy mi van velük, amikor nem vagyunk otthon. Vajon mire megyünk haza???
    Kérem segítsen, hogy tudnám ezt a zűrös időszakot mihamarabb a hátunk mögött tudni, úgy hogy nem sérül a kutyák lelke?Elnézést a hosszú levélért! Segítségét előre is köszönöm!
    Üdv. Borzáné P. Kriszta

  2. Melinda

    udvozlom,
    A tanácsát szeretném kérni,az a helyzet írországbó irok onnek,és van egy viselkedészavaros kutyám és ez a másik kutyánk élére is egyre rosszabb hatással van.Két kutyánk van az idosebbik Jack (jack russel,2 éves) , a fiatalabbik cookie (west highland terrier,11 hónapos).a legelso kutyánk pont 1 éve halt meg sajnos 7 évesen,jack elso társa.soha nem volt probléma veluk nagyon nyugodt,kedves kutyák voltak,nagyn jo barátok,Jack is tole tanulta a nyugodságot,és jó viselkedést.Jack egy nagyon kedves nyugodt érékeny kiskutya.miután elso kisbaratja elhunyt,3 hónapra rá vettunk neki egy uj társat ,egy szintén westiet mint a régi kutyánk volt.nagyon édes kiskutya volt,de ahogy egyre nagyobb lett,észrevettuk hogy sokat morog jackre pl,ha kozel megy hozzá vagy ha kozel fekszik hozzá.aztán már akkor is morgott amikor jack be akart jonni a szobába és nem akarta beengedni.aztán rájottem hogy féltékeny és nem akarja hogy vele is foglalkozzunk.álltalaban a nappaliban vagyunk,és cookie mindig velunk van,mellettunk fekszik,ha meghallja hogy jack le akar jonni egybol felugrik és hangosan morog. soha nem harapja meg,csak morog.ha jack kozel is jon,cookie kozenk all és nem akarja odaengedni.ha pl.hivjuk jacket akkor cookie odabujik hozzánk,mintha azt mondaná hogy itt vagyok én velem foglalkozz!!iszonyú féltékeny!Jackken észrevettem hogy nagyon szomorú ezmiatt nagyon rossz a kedve és inkabb visszahúzódik ezmiatt,,es sokszor nem mer odamenni ahol cookie van.Mi ugy neveltuk mindig is a kutyákat hogy rengeteg szeretetet kaptak,mivel nincs gyerek a csaladban nekunk ok a gyerekeink,és imádjuk oket,nagyon sokat foglalkozunk veluk,el vannak kényeztetve.cookei az elso kutyánk aki ilyen “agressziv”aminek nalunk nincs helye a házban.nagyon aggodok ez miatt,és leginkább jacket sajnálom.amikor cookie igy viselkedik,akkor mindig ráutok a seggére és felemelem a hangom,es leszidom.de semmi hatása!ma pl,regglel ki is csuktam az udvarra,kicsit gondolkozni hogy mit csinált.De nem teszek ezzel rosszat?lehet ez miatt jobban fogja jacket utálni nem?mert ezzel csak azt erositem benne hogy jacket jobban szeretjuk?Kérem adjon valami tanácsot,mert már nem tudom mit csináljak.vissza szeretném kapni a régi nyugodt életet.Ez igy nekunk sem jó,és a kutyáknak sem .Itt irorszagba nehez segitséget kérni ,remélem néhány jó tanács is sokat tud segiteni.Válaszát és megértését nagyon koszonom

  3. Zámbori Gabriella

    Szia Yvette! Elkérhetem az elérhetőségedet ,hol lehet téged utol érni???Előre is köszönöm..!!!

  4. Novák Ildikó

    Kedves Yvette!

    Még nem volt kutyám, de hamarosan külön költözöm családi házba és minden álmom, hogy saját kutyám legyen, mert annyira szeretem a kutyákat, állatokat, hogy szinte egy üres űrt érzek a szívemben…. :)
    Szeretnék mindent a lehető legjobban csinálni és minden tiszteletem az Öné, ahogy a kutyákkal “szót ért”, a segítőkészsége…..Köszönöm eddigi tanácsait, amit itt olvastam, már most is nagyon hasznos volt!
    Pár aprócska kérdés merült fel bennem. Jobban arról olvastam, hogy mi van, ha lakásban van tartva a kutya….a “küszöb átlépés” udvaron be-ki is ugyanúgy vonatkozik? Valamint az udvar, elég nagy, hosszú. Mekkora a terület, amennyire elsőre befogadóképes a kutya, hogy ne legyen túl sok neki, vagy ezt hogyan lehetne megoldani? Valamint ha külön helyiségbe nem csuknám be, mi a legalkalmasabb fekhely számára udvaron? Vagy jobb, ha becsukom valahová az elején, ha igen, mennyi idő, míg megszokja kint?
    Fajtakérdés: 2 fontos szempont van számomra. Ház örzőt szeretnék elsősorban, sajnos sok a betörés….örző-védő tanfolyamra minden kutya alkalmas? Valamint családot szeretnék hamarosan, így az se legyen gond.
    Ha van jó könyvajánlása, amennyiben még nincs saját, szívesen fogadom!

    Köszönettel: Ildikó

  5. Nacsa Margit

    Kedves Yvette! Van egy négy éves ivartalanított kan kuvasz kutyusom! Nagyon -nagyon szeretem,nem is kutya ként,hanem családtag ként kezeljük. Most 3-4 hete furcsán viselkedik. Ez úgy jelentkezik,hogy napközben egész nap bent van az alvó helyén,ami jelen esetben istálló volt valamikor. Már most ez pár 10 éve nem istálló.Ezt ő kiválasztotta magának.Eddig kinn volt az udvaron,de mostanában egész nap csak be megy és nem hajlandó kint lenni csak addig míg eszik.Az étvágya sem olyan jó mint korábban volt.Velem sem olyan,mint volt.Nem érdeklem,nem foglalkozik velem. Mikor sötétedik előjön és végzi a dolgát,jön a kapuba,meg a kerítéshez,de napközben nem érdekli a dolga.Nagyon el vagyok szomorodva,hogy mi lehet vele? Mit csináljak? Hívjak neki orvost? vagy hogy változtassam vissza?,hogy legyen olyan,mint rég volt!.Régebben el sem akart mozdulni mellőlem,adta a puszit,míg ez nem történt meg addig nem ment mellőlem…Most meg rám se hederít,nem foglalkozik velem,híába hívom elő se jön…..Kérem mondjon valamit,nagyon várom a véleményét és a tanácsát! Köszönöm.

    1. Putnik-Mayer Yvette

      Igen, ez nem viselkedésbeli probléma, állatorvost hívnék, biztos vagyok benne, hogy valamit érez a kutya, máskor nem ez szokott történni. Orvost hívnék, remélem nem lesz semmi komoly!

  6. Sztoborán Nóra

    Kedves Yvette!
    Elég nagy problémával fordulok Önökhöz, mert nagyon féltem imádott ebemet, és remélem, segítő választ/válaszokat tudnak nekem adni. Néhány hónapos korában befogadtunk egy keverék kutyust, sajnos olyan helyre született, ami nem lett volna megfelelő neki a továbbiakban. Azt hallottuk, hogy az anyukája tacskó volt, de a kutyus egy zsemleszínű kis szőrgombóc, közepes termettel, tehát közel sem hasonlít tacskóra. A kicsi nagyon aranyos volt és engedelmes, hamar összebarátkozott a tacskónkkal. Ám egy szomorú napon arra értünk haza, hogy a tacskónkat elcsapta egy autó a mellettünk lévő úton, és a kis szőrpamacsunk ott ült mellette és minket várt. Utána észleltük azt, hogy a kutyustól nehezen tudtunk kiszökni otthonról, mert jött volna velünk, később pedig, ha sötétedés után értünk haza, teljes pánikrohamot kapott és pánikszerű ugatását fél óra alatt is nehezen tudtuk lecsillapítani. Ezek után, hogy ne legyen egyedül, befogadtunk mellé egy másik tacskót, bár vele közel sem lett olyan felhőtlen a kapcsolata, mint az előzővel, az ételen is összekapnak, az esti pánikrohamokat pedig jutalomfalatokkal próbáltuk csillapítani. Az elmúlt hetekben viszont rosszabbra fordult a helyzet, mert ha elindulok otthonról, akár autóval, akár kerékpárral, a kutya átugorja a kerítést és jön utánam. Megpróbáltam elfenekelni, de sajnos nem ért sokat, másnap ugyanúgy kiszökött. Bántani nem szeretném, és nem is tudnám, pedig tudja, hogy rosszat tett, mert ha felemelem az ujjamat, laposkúszásból néz rám fel. Minden áldott nap rettegésben telik a munkahelyemen, attól tartok, hogy mire hazaérek, ne úgy találjam meg, mint az előző tacskónkat :( Tanyán lakunk, óriási területük van, mégis indulnak, sajnos pont egy elkerülőút mellett lakunk. Mit tudok tenni?

    1. Putnik-Mayer Yvette

      Hú, hibáztak is, a gyász időszak nem telt le a kutya életében, korai volt a másik, a párt egyébként neki kellett volna kiválasztania, ha több kutya van, mindig a kutya dönt, nem a gazdi, hisz a négylábúak lesznek 24 órában egymással. Na mindegy, szóval, még nem volt kész egy másikra. Az egyetlen biztonságot a gazdi adja neki, szeparációs szorongás jött elő a kutyából. Sokat írnak róla, akár a neten is, gyerekeknél is kialakul. Nos, nem ismerem a kutyus természetét, az a baj, de ha ilyen fontosak neki, talán itt lehetne megfékezni, ha kijön, és kint találják, amikor haza érnek, nem beengedni, azaz, aki kijön, többé nem tagja a falkának, sőt a másikhoz odamenni, megsimogatni, mert ő bent maradt, megetetni a másikat, ezt persze úgy, hogy a kint maradt kutya lássa. Teljen el idő (ablakból lehet nézni) mielőtt visszaengednék, ha elsőre nem is érti meg, ő mért kapott kizárást, a másik pedig tökéletes gondviselést, szeretetet, akkor a másikra tuti leesik neki, ha kint vár, lehet elvesztheti az otthonát, azt akiket szeret, és csak a másik marad nekik. Ez akkor működik csak, ha a kutya ragaszkodik a gazdához, különben elmegy, ha nem, de szerintem ez nem áll fent önöknél.

    2. Sztoborán Nóra

      Köszönöm szépen a válaszát, de sajnos a folyamatos próbálkozás ellenére ma sajnos eltávozott közülünk a kis Teddym. Napok óta próbálkoztam a kiközösítési folyamattal, és minden nap, amikor elindultam otthonról, 10 percet vártam, hogy utánam jön-e. Ma reggel is megtettem ugyanezt, és most kb 20 perc múlva indulhatott el utánam. Úgy érzem hibát követtünk el, csak az új barátot is sajnáltuk volna az utcán hagyni. Minden gazdinak üzenem: tanuljanak az én hibámból, mert ez a bűntudattal keveredett mély fájdalom borzalmas!! Inkább csak egy legyen mindenkinek, de érte tegyenek meg mindent!!!

  7. Ambrusz Ferenc

    Kedves Yvette!
    A segítségét abban szeretném kérni, hogy magamhoz vettem február közepén egy keverék ( talán bolognese-foxterrier ) kan kutyát előtte a saját kutyám – bolognese – sétáltatásakor már látásból ismertük őt, gazdája pedig el akarta altattatni, megesett a szívem rajta. A kutya állítólg 3 éves lehet de soha oltva, chippelve nem volt, hogy a fürdetéséről ne is beszéljünk, én elvittem orvoshoz oltani, chip beültetésre, és ivartalanításra, utána kozmetikus nyírás fürdetés, a lakásba beengedtem a másik kutyával együtt az ágyamban alszanak tehát nagyon próbáltam kedvezni neki. Ezek után nagyon meglepett amikor sétáltatás alkalmával egy másik kutyának ugatva, vicsorogva neki akart ugrani és amikor a fenekére ütöttem ellenem fordult és a kezembe akart harapni mivel azt elkaptam így “csak” a kabátomat szakította ki, döbbentem álltam a dolog előtt “kit” vettem magamhoz? Először a sétáknál a kerítésen belül lévő kutyákkal is hasonlóan viselkedett mint akinél megszűnt a józan ész teljesen kifordult magából. Otthon a lakásban aranyos hízelkedő állandóan jön az ember után sajnos a másik kisebb kutyát szinte teljesen elnyomja de velem rendesen viselkedik. Sétáltatáskor nagyon húzza a pórázt de ha elengedem nem szalad el csak pár métert és utána vissza jön majd újra előre szalad, de nagyon félek, hogy ha más kutyát vagy esetleg biciklist lát mit csinálna? Ha valami leköti a figyelmét hiába szólok neki mintha meg se hallaná teljesen egy más világban él. A séták alkalmával elvégzi a dolgát de amikor erre nem volt időm a lakásban a szőnyegre WC-zett nem pedig kikéredzkedett a kertbe ami elég elkeserítő szintén. Nagyon szeretném ha egy engedelmesebb békésebb kutyát lehetne belőle nevelni mert úgy érzem, hogy ragaszkodik hozzám és mi is nagyon megkedveltük minden hátránya ellenére, de így hosszú távon elég kilátástalan a dolog. Kérem írja meg mit tegyek kihez forduljak ennek a helyzetnek a megszüntetéséért.
    Segítségét előre is köszönöm

    1. Putnik-Mayer Yvette

      Hú, problémák sora, ezt azért levélben nehéz orvosolni, de…próbálok segíteni.
      Miért akarták elaltatni? Pont a viselkedése miatt, mert akkor az lenne a legfontosabb, hogy a bizalmát a kutyusnak kivívjuk, nem a szeretetét, hanem a bizalmát. Ezt határozottsággal lehet, ne csapjunk a fenekére, inkább egy műanyag palackba tegyünk 3-4 kavicsot és azt dobjuk mellé, elé, közelébe, csapjuk a földhöz idegből, ez kizökkenti, az a baj a veréssel, hogy a kutya, ha erőszakot lát, tanul, akkor alkalmazza is, azaz, ha a gazdinak lehet, és a kutya ilyen beállítottságú, akkor magának is megengedi, az eszünkkel és a határozottságunkkal, következetességünkkel legyünk a vezére, ha valamit nem lehet, akkor tartsuk magunkat ehhez. Csak azért se engedje neki, a másik kutyát ne dominálja le, akkor a gazdi védje meg, hogy lássa a kutya, hogy nem ő irányít, mindenki felett álla kétlábú gazdi, majd ő dönt, hogy ki mit csinálhat, nem a kutya. A szőnyegre wc-zés is ez, dominál, a szagot leteszi a gazdi szagára, felüljelöli, ilyenkor ki kell közösíteni, nem verni, hanem elküldeni a csapattól és a tett színhelyéről. A kutyáknak az a legnagyobb büntetés, ha nem mehet a falkához, még csellel sem, ekkor is dobhatjuk a puha papucsot, palackot,a lényeg, ha mi azt akarjuk, hogy menjen el tőlünk, mert úgy viselkedett, ahogy a falkában nem lehet, akkor távoznia kell, mind addig, amíg a vezér vissza nem hívja, akár fél óra, akár egy óra elteltével. Ez idő, át kell szoknia a kutyának, valószínűleg a régi gazdi nem tudta kezelni, és ő uralta az embert, de most új lapot kapott mindenki, ön is, mutassa meg, hogy ha együtt tud működni a kutya a falkával, akkor ágyban aludhat, de ha nem, akkor nincs keresni valója ott. Ha jól dolgozik mindig szeretgessük, ha nem, akor kiközösítjük, akkor is, ha a kutya azt nem akarja.

  8. Török lászló

    Kedves Yvette!
    Azzal a problémámmal fordulok Önhöz, hogy az 5 hónapos kölyökkutyám, nem hajlandó az utcán a dolgát elvégezni. Kertes házban lakom, otthon a kertben elvégzi, de kint az utcán erre nem hajlandó. A házba azonban nem piszkít be. Alkalmanként a kutyámat a szüleimre kell bíznom, ahol napközben egy 3. emeleti lakásban van, ahonnan 6-8 alkalommal van sétáltatva. Sajnos azonban ez sem segít, mivel az utcán valamilyen oknál fogva – a sok inger ellenére – nem történik semmi sem. Ilyenkor a lakásban rendezi le a dolgát. Felfigyeltem arra is, hogy amikor én viszem el sétálni, akár az erdőbe is, akkor sem történik semmi ilyen dolog, viszont amikor hazaérek, a kertben pisil, kakil. Kérem adjon tanácsot, hogyan lehetne ezen változtatni.

    Válaszát várva tisztelettel: Laci

    1. Putnik-Mayer Yvette

      Van kutya barátja? Csak mert az ügyesen meg tudná mutatni neki, főleg, ha fiú, szagok alapján igazodnak el a kutyák, ha lenne egy jófej kutya barátja, akivel együtt sétál, el leshetné, mit kell csinálni. A lakásban büntetni kell, ha becsinál, az is lehet, hogy nem helyes a módszer, nem egyértelmű a kutyának, mit lehet és mit nem. Úgy el kell küldeni a bepiszkított területtől és magunktól, hogy vissza se sunyoghat, gyakran eljátszák, hogy mi nem látjuk ezért, hiába kiküldtük, visszajön, hátha már nem mérges a gazdi. A kutya társas lény, ezért ez lesz neki a legnagyobb szidás, amit kaphat. Nem sunyíthat vissza, ha kell dobbantsunk, a lényeg magától hátráljon ki a bepiszkított szobából, ne vegyük fel és rakjuk ki, ő lépkedjen ki a dobbantás, a szidás, a felé közeledés hatására. Ne vegyünk utána róla tudomást, addig érezze a kiközösítést, amíg a haragunk nem csökken, ez egy nap is lehet, de legalább egy óra legyen, ne engedjük a kutyát vissza akkor, ha magától jön, ha el illant a harag be lehet hívni. Sok sikert!

  9. Réka

    Kedves Yvette!
    Világhálót böngészve találtam rá a honlapjára és nekem is lenne egy kérdésem. 3 hónapja van egy 5 hónapos keverék kiskutyánk, akit éjszakára a konyhába zárunk. Ez azt jelenti hogy ott a fekhelye (amit napközben sosem használ! kint az előszobában egy fotelen fekszik, alszik napközben), etető-, itató tálja és kislámpa is van. Az eltelt idő alatt amióta nálunk van még mindig nem szokta meg, és amint rácsukjuk az ajtót, nyüszít , sírdogál, ugrik az ajtónak kb. 10-15 percig, aztán abba hagyja. HA éjszaka járkálunk (pl. WC-re megyünk) érzékeli jelenlétünket és ismét rázendít a pár perces sírdogálásra.
    Kérdésem az lenne, hogy mikor fogja megszokni, hogy éjszaka ott a helye? Illetve hogy tudnánk neki segíteni, mert sajnáljuk, hogy sírdogál és ennyi idő után még mindig “rémisztő” neki a konyhában.
    Válaszát előre is köszönöm, tisztelettel: Réka

    1. Putnik-Mayer Yvette

      A kutya társas lény, ha lakásban van, ott jelöljük ki a helyét, ahonnan ránk lát, de nincs nagy forgalom, ha rá csukunk egy ajtót, ez várható, le lehet szoktatni, de….társas lény, azt imádja, ha fekve, csak szemmel tud minket követni, ez ad neki boldogságot, nem kell az ágyunkba engedni, csak a kis helyét olyan helyre tegyük, ahonnan lát minket, még kölyök, mi lettünk a falkája, a falka is együtt alszik, nem elzártan. Persze, hogy rázendít, ha meghallja, hogy járkálunk. Megszokja-e ezt a helyét?….Nagyon sokára, ki tudunk -e új helyet jelölni neki?..önök tudják. Lehet csak az ajtót kellene nyitva hagyni, az is elég lenne. Leszoktatás….na jó, de én nem a leszoktatást ajánlanám, hanem a hely megváltoztatását:
      ha nem bírja ki, hogy éjjel a sír a kutya, okozzunk neki negatív élményt, azaz, ha ugat, vonyít,mikor kilépünk,és rácsukjuk az ajtót, okozzunk neki negatív élményt, azaz, úgy nyissunk rá, amikor sír, hogy pl. oda dobunk mellé egy műanyag palackot, aminek jó éles hangja van, ahogy a földet éri, vagy csapjuk a combunkra, hogy kizökkenjen a kutya. Sokszor ahogy szidjuk, csak egy hosszú monológ számukra, de nem szidás, szóval valami negatív élmény érje, ha ugatáson, vonyításon, rajta kapják, ezen el fog gondolkodni, így lesz időnk arra, hogy abban a fél perc csendben amíg újra kilépünk, és gondolkodik a kutya, belépjünk és jutalmazzuk a csendet, pl. simogatással. Ha nem szidjuk elég jól, akkor rájátszik a kutya, hogy még többet ugat, hogy bejöjjön a gazdi, ezért kell jól csinálni, ha hisztizik, negatív élményt adni neki, ha csendbe van, jutalmazni, mindig több idő teljen el a belépésig, hogy kiszámíthatatlanok legyünk. Sok sikert

  10. Vigh Mária

    Kedves Yvette!
    Novemberben hoztunk haza egy Leonbergi keverék ivartalanított kan kutyust a Tappancstól.Nagyon kedves emberekkel,cicákkal egyaránt.A gond a sétáltatással van.Valószínűleg nem volt hozzászoktatva a pórázhoz,mert olyan erővel húz,hogy alig tudjuk a férjemmel tartani,nem hallgat semmire,csak rohanna./Kb. 3 éves/.Nem tudom,megoldható lenne-e a háznál tanítás,s mennyibe kerülne?Mindketten 70 évesek vagyunk,de nem szeretnénk megfosztani a séta örömétől,de erővel már nem bírjuk.A 11 éves németjuhász kutyánk szépen sétál,de ez sem fogja vissza Buksikát.Megköszönném,ha az email címemre válaszolna.
    Köszönettel:Vigh Mária

  11. Tóthné Ági

    Kedves Yvette! Zsebi baba Kb 3 éves keverék (Jack-Russel és még valami) teljesen labdamániás, ez nem lenne baj mert, sokat foglalkozunk vele. A nagy gond hogy csak 1 labda érdekli amely már cafatokban van. Hogy vegyük rá hogy az ugyan olyan másik labda is érdekelje? Nagyon várjuk válaszát. Előre is köszönöm .T. Ági

  12. Putnik-Mayer Yvette

    Mindenek előtt ezt a cikket ajánlom a figyelmedbe: http://kutyafuttaban.hu/2012/06/07/az-ivartalanitas-erre-nem-megoldas/

    Az tény, ha a lányok tüzelnek a pasik megbolondulnak! Tüzelési időszakban olyan szagok kavarognak a levegőben, hogy elvesztik a kanok a hallásukat. Sőt, ha csajt látnak, nos akkor igazán nehéz magunkhoz csalni őket! Ez persze nem ok arra, hogy üvöltsön a kutya!
    Ha korábban nem csinálta akkor azért csak nem állandó problémáról van szó, két és fél éves szóval, ha csak 3 hete vette el valami vagy valaki az eszét, nos…..én ezért gondolom azt, hogy valamelyik szuka a közelben tüzel! Az üvöltés, ahogy bebizonyosodott nem a legjobb módszer a kutya kizökkentésére. Ha ugyanis hisztizik, nem lát, nem hal, ki kell zökkenteni ebből az állapotból, egy hirtelen mozdulattal, akár a nyakához érintésével, a bordáihoz nyúlással (gyors legyen, egy pillanat, de érződjön, ne fájjon, csak lepje meg a kutyát), egy dobbantással, a kedvenc játékával, egy jó szagú falattal. Te ismered a kutyádat, hogy mi az amit szeret, vagy mi az amitől tart. Ki kell zökkenteni, nem azzal, amit ő csinál, és abban hangosabb, jobb lenni nála. Ha kizökkent, végre megszerezhetjük a figyelmét, na és ekkor neki beszélni, hogy “ne csinálja” tovább! Menetirányt váltani, leültetni, bármit, amitől átkapcsolhat a másik kutyáról. Végül, de nem utolsó sorban, én is imádom a kutyáimat, nem is tudod elképzelni mennyire, de ettől még van amikor hangosan, dühösen szólok rájuk, amikor elküldöm őket a helyükre. A kutyák, mint a gyerekek, feszegetik a határokat, állandóan, nem szabad hagyni, hogy körülöttük forogjon a világ, egy kutyának mindig tudnia kell hol a helye, hogy kitől kap szállást, ételt, biztonságot, hogy kitől függ az élete. HA ugyanis elhitetjük vele, hogy ő a mindenség, úgy is viselkedik majd, és szar a gazdi fejére, pl. ha “jó szagú nőt” lát az utcán. Ezt nem szabad engedni, lehet őket fegyelmezni is szeretetadás közben! Az ivartalanítás persze, ha nem akarja szaporítani kutyáját mindig jó ötlet, de nem attól fog megváltoznia kutyus viselkedése, hogy ki lesz herélve. Már elnézést! Fontos, hogy a fegyelmezés ne csak házon belül legyen, hanem kint is, ahol több az inger!
    Sok sikert, remélem tudtam segíteni!

  13. Mónika

    Kedves Yvette!
    Van egy 2 és fél éves kan keverék (havanese-yorki és pincsi) kutyám. Eddig nem fordult meg a fejembe, hogy ivartalanítsam de most már szinte biztosan elviszem.
    Tény, hogy nagyon szeretve van, hiszen mi kettecskén élünk és nincs kutyaszámba véve :) . Viszont kb. 3 hete megőrülök tőle, főleg az utcán séta közben.
    Icipici kora óta hisztis. Mikor otthon készülünk a sétára rendszeresen sípol és bárhogyan is mondok neki bármit nem hagyja abba.
    Viszont ez amit most csinál az utcán ez új és szörnyű :( . Nem sétál, hanem úgy húz hogy szinte fekszik az aszfalton. Rendesen érzem rajta, hogy vibrál. Ha meglát egy kutyát a túloldalon szinte transzba esik és úgy visít, mintha nyúznák. Rettenetes és kellemetlen. Ha sikerül túlüvöltenem a visítását, akkor a sokadik ráüvöltés után abba hagyja. Mitől lehet ez? Kérlek segíts nekem mert már ott tartok, hogy félek vele lemenni :( .
    Beszéltem a dokijával és megbeszéltük, hogy ivartalanítjuk talán akkor egy kicsit megnyugszik….

    Segítségedet előre is köszönöm!

    Mónika

  14. Putnik-Mayer Yvette

    Ahogy írtad, rengeteg a probléma! A kutyaiskolások a vizsga nem elvégzése után nem ajánlották fel a segítségüket? Arra gondolok, hogy ennek a kutyusnak -persze az ül, fekszik stb. dolgot is meg kell tanulni- de a lényeg az lenne, hogy türelemre legyen bírva, ebben az esetben nem engedelmességre kell nevelni a kutyát, hanem….meg kell nevelni a kutyát. Gyakorlati útmutatás sok minden van a honlapon, de tény, hogy egy szakértő segítségével sokkal egyszerűbb és gyorsabb lenne a tanulás folyamata. A probléma lényege-szerintem- hogy pont a múltja miatt túl sok dolog lett neki anno megengedve, talán el is lett kényeztetve, most pedig ránőtt a gazdi fejére a kutya. Persze minden helyrehozható, ha a gyakorlati útmutatásokat következetesen betartják az emberek, a kutyák is megváltoznak. Két dolgot tudnék ajánlani, az egyik, hogy a honlapon lévő jó tanácsokat, gyakorlati praktikákat kezdjétek el alkalmazni, végig nagy levegőket beszívni és kifújni, mert, ha a gazdi ideges és türelmetlen, nem javul a kutya, sőt….(találtok a pórázra, etetésre, sőt a mentális lefárasztásokra is ötleteket) A másik, ha úgy érzitek, vagy hát a gazdi úgy érzi, neki már nincs elég türelme hozzá, nyugodtan írjatok nekem vagy másik szakembernek, aki házhoz megy. Megnézi mit hogy csinál a kutya, no és a gazdi, aki rögtön látja a hibákat, hogy miért lett olyan a kutya, amilyen. A telefonszámom azért nincs fent, mert sokan visszaéltek vele, és azt hitték, hogy telefonon rendelek, hogy a kutyanevelés működik távoktatásban, telefonvonalon keresztül, ha gondoljátok írjatok a kapcsolat@kutyafuttaban.hu-ra, és egyeztetünk időpontot. 4500 ft/ alkalom, hogy tisztázzunk dolgokat, főleg a kutyussal.
    ötletek:
    http://kutyafuttaban.hu/2011/11/24/utravalo/
    http://kutyafuttaban.hu/2011/12/05/egyszer-eleg/
    http://kutyafuttaban.hu/2012/01/04/ne-ugass/
    http://kutyafuttaban.hu/2011/09/25/nincs-rossz-kutya/
    http://kutyafuttaban.hu/2012/10/18/egy-kis-agy-torna/

  15. Kata

    Kedves Yvette!
    Nagyon megörültem amikor rádtaláltam! Barátnőm (aki szintén Yvette) kb két éve örökbe fogadott egy 1 év körüli magyar vizslát és bizony nehezen boldogul vele. A kutyus eleve sérült,mivel egy árokban találtak rá állatvédők nagyon rossz állapotban. Menhelyről került a barátnőmhöz. Hárman élnek egy lakásban(1 felnőtt ,egy 10 és egy 13 éves gyerek) plusz a kutya. Nagyon szeretik és tisztességesen gondját viselik, de a kutyus rettentő szófogadatlan. Próbálkoztak kutyaiskolával,de a vizsgát nem sikerült letenni és én úgy látom a helyzet nem javult sokat. Felugrál, ugatva követelőzik, méreténél fogva eléri az asztalt és leveszi az ételt. Enni gyakorlatilag nem lehet mellette.Folyamatos figyelmet követel magának. A séta is borzalmas. Póráz nélkül kizárólag kutyafuttatóban,mert elszökik. A pórázas séta pedig zikk- zakkban loholás. Az elsődleges probléma amivel kapcsolatban a segítségedet kérem az,hogy ha magára marad a lakásban folyamatosan ugat. A társasház lakói ezt nehezen tolerálják, ami érthető az erős orgánum miatt. Azt látom maximálisan az állat irányít. Már a közértbe való elmenetel is probléma, nembeszélve a munkábajárásról. Nagyon megköszönném, ha tudnál gyakorlati tanácsot adni!!
    Üdv. Kata

  16. Putnik-Mayer Yvette

    Nagyon jól átlátod a dolgokat, kicsit el lett kényeztetve, és a kötelék köztetek nagyon erős, ami jó, viszont a kutyának rá kell arra jönnie, hogy te haza mész hozzá, és ha kiszökik, lehet soha nem látjátok egymást! Ebben az írásomban minden benne, mit kell tennünk, hogy megszűnjön a probléma: http://kutyafuttaban.hu/2012/06/20/szokik-a-kutya/
    Amit még tudsz tenni, olvasva, hogy kiszólásra megnyugszik! Nos, egyszerű, de nagyszerű lehet, felvenni magnóra a hangod, hogy hívod, vagy csak rászólsz, fel fogja kapni a fejét, hogy akkor hol vagy! Vagy akár anyudét! Szóval picit csapjátok be, mire való az emberi ész, ha nem arra, hogy túl járjunk kutyánk eszén! Persze a cikkben írtakat érdemes lenne betartani, hogy a megoldás hosszú-, ne pedig rövidtávú legyen! Legyél kicsit határozottabb a kutyával, hidd el, már ő sem sajnálkozik a korábbi élete miatt, hát, te se sajnáld tovább! Sok sikert, várom az élmény beszámolót!

  17. Anita

    Tisztelem:)

    Remélem nem baj hogy itt traktállak a problémámmal.:$ Teljesen kétségbe vagyok esve és hiába írtam sok helyre segírségért választ sehonnan nem kaptam,egyedül nem tudojuk megoldani,pénzünk pedig nincs kutyaiskolára.Párommal decemberbe gondozásunkba vettünk egy kan boxert és imádjuk.9 hónapos ,okos kutya,nevelve is van.Szobatiszta is…..amig otthon vagyunk.Innen kezdődnek a problémák.Rongál és össze-vissza piszkitja a lakást ha egyeül marad.Pedig sose sírt mikor kezdetben magára hagytuk és akkor nem is rongált.Előző kutyámmal nem volt ilyen probléma.Probáltunk már sok megoldást de semmi nem használ.Amúgy szófogadó.Az a baj,hogy párom is,akinek soha nem volt kutyája,meg most már én is idegileg teljesen kimerültünk emiatt.Pedig lefárasztjuk,játszunk vele,játékokat is hagyunk neki otthon és már én is ötleteltem játékok terén hátha leköti de semmi haszna nem volt.A legnagyobb probléma hogy ha nem javul a helyzet,keresni kell neki egy másik otthont vagy másik gazdit,amit nem akarunk, mert az én tiszta lapocskám volt és tudom hogy még annyi mindennel kitölthetném, csak teljesen leamortizálja az otthonunkat.Nagyon szívesen elvinnénk iskolába,de nincs3000ftunk1-2 óra foglalkozásra napi szinten.Amennyiben tudna nekünk segitséget nyújtani a problémánkra azért nagyon hálasak lennénk. Kudarcként élem meg,hiszem szerettem volna páromnak megmutatni a kutyatartás örömét,amit én megtapasztalhattam az előző kutyámnál,de ez már inkább kész rémálom.
    Köszönettel: 2aggódó gazdi

    1. Putnik-Mayer Yvette

      Jaj, ne legyenek elkeseredve, igenis élmény egy kutya, csak gondolják újra a dolgokat! Nem tudom sajnos, hogy milyen dolgokat próbáltak, amelyek nem jöttek be, de tény egy kan kölyök boxert lakásban tartani, nos, kihívás! De akkor éljünk ezzel a kihívással. Először is, gondoljuk át a reggeli ébresztőnket, ugyanis 40 perccel kell korábban kelnünk, mint eddig, váltsák egymást a párjával, hogy jusson idő az alvásra is. Ha felkeltek, biciklire fel, hogy tényleg át legyen a kutya mozgatva, végül is egy boxerről van szó, aki az agarakat megszégyenítő gyorsasággal tud futni, íme egy cikk, melynek a végén szerepel, hogy kell biciklihez szoktatni a kutyát: http://kutyafuttaban.hu/2012/06/20/szokik-a-kutya/
      Azért fontos, hogy ne csak sétálás legyen, kaki-pisi, mert az édes kevés a kutyának, attól csak felébred, nem pedig lefárad! Ha nincs biciklije, menjenek olyan helyre, ahol van töltés, domb bármi, hogy pl. a labdázással le-föl tudjuk a kutyát futtatni. 100 szónak is egy vége: Futtassák minimum 30 percig, folyamatosan! HA biciklizés lesz, akkor abban az a jó, hogy mentálisan is le tud benne fáradni a kutya, hisz figyelnie kell, ne hogy a gazdit elhúzza, ne hogy a bicikli alá fusson, hol kell lassítani, gyorsítani, kanyarodni stb. Ha labdázás lesz akkor íme egy trükk, hogy agyilag is “zokni” legyen a végére a kutyus: http://kutyafuttaban.hu/2012/12/11/maradj/ illetve ez is nagyon jó: http://kutyafuttaban.hu/2012/10/19/csak-a-szemembe-ujabb-agy-torna/
      A futtatás után kapjon egy maréknyi reggelit, hogy ne fájjon a gyomra, és ahogy mi , emberek is észleljük, kaja után, álmosabbak leszünk, nos, ők is! Ha ugyanis a kutyának van oka pihenni, míg mi nem vagyunk otthon, nem fog rosszalkodni! Gondolom próbálták a bikacsököt, rágócsontokat, ezek jók, érdemes napközben ott hagyni neki egyet! Jó tanács, amiért mindent szétrághat, ha saját holmit adnak neki rágcsának, tehát, ne, soha ne adjanak neki olyan rágcsálnivalót, ruhát, zoknit stb., ami az önöké volt! Ezáltal ugyanis azt sugalljuk, hogy a mi dolgainkhoz hozzányúlhat! Legyenek saját játékai, saját szaggal! Viszont az ágyikójába rakjanak egy-egy személyes holmit, hogy a gazdi szaga megnyugtassa a távollét alatt is. HA otthon vannak, és látják, hogy rágcsál, olyat, amit nem kellene, határozottan szóljanak rá, és utána kerüljék a tekintetét, a kutya puncsolását stb, mintha ott se lenne a kutya, ez lesz a büntetése. Az idő nekünk kedvez, a fogai már kifejlődtek, nem is olyan helyesek, mint 3-4 hónapja, tehát a rágcsáról hamarosan leáll. A sírással kapcsolatban, a Szökik a kutya cikkben le van írva az oka! Határozottan akkor is le kell szidni, ha nem tud elég határozott lenni, mert a kutya boci szemeitől meglágyul, használjon üres műanyagot, amivel a földre tud csapni, hogy a kutya komolyan vegye a haragját! Sok sikert! Várom a pozitív visszajelzéseket!

  18. Simon Bettina

    Szia! Remélem nem gond, ha tegezlek.
    1 hete került hozzám menhelyről egy terrier keverék kutyus. Nagyon sajnáltam, nagyon rossz volt ott neki és, ahogy idekerült állandóan simogatás, így szeretlek úgy szeretlek, gyere egyél a kajámból és hasonló dolgok voltak. Most már tudom, hogy ezt nem lett volna szabad. Mindenhova követ és jön utánam (ami nem gond, mert imádom), de ha elmegyek itthonról akkor sír utánam és mindig megoldja valahogy, hogy utánam szökjön. Úgy mászik a kerítésen, hogy csak néztem. Simán átmászta a csirkehálót. Múltkor egy 8 méteres kötéllel kötöttem meg még elmentem, addig sírt még haza nem jöttem. (mondták a szomszédok) Ha pl. megyek el itthonról és anya itthon marad és kiszól neki, hogy “itthon vagyok” vagy akármit akkor megnyugszik. Viszont ha apa megy valahova akkor utána is van, hogy van egy kis sírás, de max 1-2 percig tart és nem is próbál szökni. Ő nem kényeztette el annyira, mint én, anyukám és a tesóm. Az lenne a kérdésem, hogy rendbe tudom-e még hozni ezt? És ha igen akkor, hogy? A kutyus még nincs 1 éves. olyan 8-10 hónapos.
    Előre is nagyon szépen köszönöm!

  19. Putnik-Mayer Yvette

    Meglepő, de a kutyák többsége rendelkezik ezzel a tulajdonsággal, azaz a féltékenységgel! Főleg, ha a két kutya nem egyszerre kerül a gazdihoz, az, aki először évezi a szeretetet, törődést, nehezen viseli el azt, hogy valaki más(ember, kutya egyaránt) miatt a korábbihoz képest kevesebb figyelmet kap. Az pedig, aki később kerül a gazdihoz nehezen viseli el, hogy nem övé a világ, azaz, hogy nem körülötte futkos mindenki. Olyanok mint a gyerekek. Tanítani nem lehet, hogy ne legyen féltékeny, viszont a gazdi lehet megfontolt és következetes, a hisztinek nem ad figyelmet, azaz, ha a kutya hisztizik(nyüsszög, vonyít, nem hagy minket) hogy figyelmet kapjon, csak azért se simogatjuk meg, ha az egyiket elvisszük sétáltatni, a másikra is ugyanannyi időt kell fordítani, ha az egyik látja, hogy a másikkal játszott a gazdi, a másikkal is törődni kell. Azaz a gazdi dolga, hogy mindkettő ugyanazt, ugyanannyit kapjon. Ami még fontos, hogy attól, hogy az egyik kisebb, ugyanúgy rá kell szólni, ha rosszat csinál, ha pl. bántja, csipkedi a másikat, akkor le kell szidni, hogy érezze a nagyobb, a gazdi ki áll mellette, ha a nagyobb csinál rosszat, őt is le kell szidni, természetesen. Tehát szeretetből, törődésből és még szidásból is ugyanannyit kell, hogy kapjanak, ha a gazdi valamelyik kutyánál meggyengül, kialakul a féltékenység! Sok sikert!

  20. Csuti Turi a két aranyos

    Szia! (már ha tegeződhetünk, ha nem akkor bocs)Azt szeretném kérdezni, hogyan tanítsam meg a kiskutyám, hogy ne legyen féltékeny a nagyobbikra? A válaszodat előre is köszönöm.

  21. Putnik-Mayer Yvette

    Ha nem szidjuk le, és nem vagyunk rá mérgesek, azaz nem adunk ki olyan energiákat, hogy megérezze rosszat tett, nem fog változni a dolog. A kutya unatkozik, azért rágcsál, nem hiába a goldenek vakvezető kutyák, mentőkutyák stb, nagyon okosak, ha nincs feladat, esetleg nincs társasága, akkor keres magának melót, pl. rágcsálni! Hogy álltok a sétákkal? Mennyire fárasztod le napi rendszerességgel? Az udvar egy idő után börtön számukra. A szeretet jó, de ha túlzott, akkor az gyengeséget mutat az emberből, azaz nem fogadja majd el vezetőnek. Kell a határozottság, kell a séta, hogy a gyakorlatban is magunk mögé tudjuk helyezni a kutyust! Amíg te nem változtatsz, addig a kutya se fog változni. Jó pl. a szaglása ennek a fajtának, dobd el a labdát úgy, hogy ne lássa hol van, és a szaglásával tudja megkeresni. Ha rágcsál, adj neki feladtot, türelem játékot, rakj elé vmit, és kérd meg, hogy ne érjen hozzá, mindent meg fog tenni, hogy az övé legyen, de ebben a játékban neked kell nyerned, azaz, hogy a tied maradjon a rágcsa, íme egy tipp hozzá:
    http://kutyafuttaban.hu/2012/10/18/egy-kis-agy-torna/
    Sok sikert!

  22. Ági

    Kedves Yvette!

    Szeretném a segítséged kérni. Van egy másfél éves golden retrieverem, aki egy 6 éves pulival osztozik a családi házunk kertjén. Nagyon imádom mindkettőjüket, viszont a golden nagy bosszúságokat okoz nekem és a páromnak, ugyanis az udvaron mindent szétrág. Ezt a szó legszorosabb értelmében. (a tujafát, a kerítést, és ami a legutolsó csepp volt a pohárban, az pl. az autónk rendszámtáblája) Ha megpróbálok neki valamilyen játékot venni, hogy lefoglaljam, másnapra teljesen szétrágja, van, hogy meg is eszi. Tudom, nagyon röhejesen hangzik, de nem tudok mit csinálni vele. Mindennek ellenére – ugyan kellene, de – nem tudok haragudni rá, egyszerűen imádom, de ez így nem maradhat.

    Ha tudnál nekem valami tanácsot adni, hogy mit tegyek, borzasztó hálás lennék.

    Előre is köszönöm a válaszod:
    Ági

  23. Krisztina

    Szia Kedves Yvette!
    A következőben szeretnék tanácsot illetve segítséget kérni. Van egy Jagd Terrierem most 6 hónapos szuka. 8 hetes korában kaptuk.Ezt a fajta kutyát nem ismertem még nem volt csak rottweilerek. Először is IMÁDOM legszívesebben egész nap vele vagyok abajgatom simogatom szeretgetem nagyon édes kedves hízelgős tündéri kis lelke van. nem lehet nem szeretni.
    A kérdésem több is ha kint vagyunk az udvaron kergeti az állatokat (csirkéket) nem fogja meg csak kergeti, tudom kölyök meg az ösztönök de hogy tudom leszoktatni róla ha szólók nem mindig jön oda hozzám de a párom akit szintén imád a kutya neki az első szóra jön ha hivja, gondolom ő a falka vezér azért van bár őt minden kutya annak tekintett.
    A másik van egy négy éves szuka német juhász keverék kutya és anyáskodó tipus jól kijönnek egymással de néha neki fordul a picinek, főleg akkor ha ugatnak az utca felé vagy ha a picire hangosabban rászólok ha rosszalkodik na és ilyenkor rámorog meg picit harapdálja. Hogy tudnám ezt kinevelni a nagy kutyából, eddig ő volt csak és eléggé elvolt kényeztetve általam.
    És még azt szeretném kérdezni mért van az, hogy ha délután vagy este alszik (bent van egy kosárka a lakásban) és megsimogatom akkor morog de nem vicsorogva csak ugy mintha azt mondaná hagyjál mert fáradt vagyok , amugy meg amikor felébred akkor rögtön odajön hozzám és bujik meg felveszem az ölembe és alszik tovább. Szerintem nagyon okos, mindig figyeli mit csinálok mindig mindenhova jön velem vagy utánam, állandóan beszélek hozzá és mindenre figyel,első pillanattól kikéredzkedik ha dolgát végezné nem is tanítottuk rá amugy egész nap kint van az udvaron csak este jön aludni be, szóval szerintem nagyon kis okos és érzelemgazdag kutya. Szeretném neki a legjobbat adni mindenből a nevelésből szeretetből stb, ő olyan időben került hozzánk hogy úgymond mikor már mindent feladtunk és már nem volt erönk semmihez de ő odakerült hozzánk és tudom hülyének nézhetnek sokan emiatt de annyi szeretet és öröm árad belöle hogy minket megmentett. Értse mindenki ugy ahogy akarja. Van egy 23 éves fiam én 42 éves vagyok a párom 37 éves 15 éve élünk együtt és ez a kutyus nem a gyerek helyett van. Elnézést a hosszú levélért de én imádom az állatokat legszívesebben mindet befogadnám ha tehetném.
    Szia Kriszti

  24. Putnik- Mayer Yvette

    Kedves Norbi,
    mi sem egyszerűbb! Társíts a ruhához egy kellemes élményt, először amikor meglát ebben a ruhában ismét menekülni fog, de ha látja, hogy játszani szeretnél vele, akár egy nagy sétára vinni, akkor ez elmúlik. Egyszer legyen kellemes élmény ugyanezzel a ruhával, és törlődik a múlt! Hál Istennek a kutyák nagyon egyszerűek és képesek a jelenben élni! A harapás viszont nagyon nem jó! Ugye tudod, hogy ez azt jelenti, hogy nem tisztel téged a kutya? Attól, hogy nagy a hely az udvaron, még nem tudja leadni a felesleges energiáit. Ha kiviszed sétálni az új szagok, ingerek feldobják a kis mindennapjait, és mivel te viszed ilyen jó programra elkezd tisztelni! Általában a karomvágást azért is csinálja szakember, mert a gazdi le tudja fogni, fontos, hogy érezze a szagodat és te legyél az, aki a biztonságot adja neki, nem a fájdalom érzetet, ráadásul, ha fájt neki, lehet túl rövidre is lett vágva! Nem szabad sokáig ezzel várni, megkeseríti a mindennapjait, a fájdalomtól pedig lehangolt, akár agresszív is lehet a kutya. Rendszeresítsd a karomvágást az állatorvosnál, akár kutyakozmetikusnál, és mindig kapjon jutalmat utána. Az orvost, kozmetikust egy nagy séta előzze meg, hogy fáradt legyen, és ne ingerült, mire a vágást megejtik.
    A taníttatás jó ötlet, minél okosabb, annál hálásabb lesz, annál jobban tisztel a kutyád! El kell döntened mennyi időd van rá. HA rendszeresen hetente, akkor érdemes egy környékbeli kutyaiskolát felkeresni. (mielőtt beiratkozol, kérdezz ki olyanokat, akik személyes tapasztalatokról tudnak mesélni) Ha gyorsan akarod a tudást elsajátítani, és inkább egyedül állnál neki a harci feladatnak keress fel egy kutyanevelőt, kutyapszichológust, ő egy alkalommal elmesél mindent, megmutatja a gyakorlatban is, majd rád hagyja a feladat nagy részét, hogy te érd el a változást, a tiszteletet a kutyád szemében.
    Sok sikert! És ha rád morogna, kapna, küldd el magadtól, jó hangosan, és legalább egy napig tégy úgy, mintha ott se lenne a kutyád, akkor se ha puncsol! Ez az igazi szidás a kutya világban!

  25. kovács norbert

    Szia,
    azt szereteném kérdezni, h van egy 3 és fél éves kuvasz kutyusom! Eddig semmi gáz nem volt vele, soha nem volt megkötve, se bezárva. Családi házban lakunk, a család kedvence, kezesbárány “volt” :)
    Sajna megnőtt a farkaskörme a hátsólábán és nem engedte levágni….olyannyira, h beleért a körömágyba így fájt neki.
    mikor megakartam nézni és megfogtam a lábát, nekem ugrott….aztán mikor lakartam vágni akkor meg is harapott (nem nagyon, de elért) az állatdoki javasolt valami bódítópasztát -sedalyn – ne ez finoman szólva nem ért semmit, mert ekkor harapot meg.másnap az állatdoki, beinjekciózt és így letudtuk vágni neki…..
    viszont, ma addig nem volt semmi gond, amig fel nem húztam azt a munkásruhát, amiben akkor voltam, amikor megharapot.
    megjegyzete a kutya azt a szagot? hogyan tudom ezt kiverni a fejéből?
    a kutyataníttatása is érdekelne….

    köszönettel, Norbert

  26. Hoffmann István

    Kedves Yvette!

    Nagy tisztelettel olvasom bemutatkozó oldalát és odaadó munkáját nagyra értékelem!Magam 40 éves “kutyás” múltra tekinthetek vissza és én is menhelyi és “magán” tulajdonú kutyák viselkedés zavaraival foglalkozom Nagyatádon,ez egy Dél-Somogyi kisváros.A Német juhászkutya volt mindig a szívem “csücske”,tenyésztettem a fajtát,voltam a Hunnia Rex NJ. Egyesület helyi elnöke.Körülbelül öt éve kezdtem el foglalkozni autodidakta módon a kutyák viselkedés zavaraival,nagy segítségemre voltak Csányi Vilmos etológus Professzor úr írásai,előadásai,most is tagja vagyok az ELTE Etológia Tanszék “Családi Kutya Programjának”.Inspiráltak még Konrad Lorenz írásai,valamint Cesar Millan módszerei és hát a negyven év tapasztalata!Sok kutyán tudtam már segíteni városunkban,ahol rám is azt mondják “tudok valamit” amit mások nem,pedig csak imádom a kutyákat és kicsit “kutyaként” gondolkodom!Most egy két éves Amstaff, szukám van én vele voltam úgy,ahogy Ön a Tibet terrier szerű kutyájával!Amikor a menhelyen rám nézett már írtuk is az örökbefogadási szerződést!Azóta is hű társam és jó energiát közvetít más kutyák felé,tehát megcáfolom a fajtával kapcsolatos előítéleteket!
    Munkájához erőt,egészséget kívánok és sok hálás kutyust és gazdit!

    Tisztelettel:
    István

  27. Kutya- és cicabarát

    Szia! Tanácsot szeretnék kérni, hogy milyen négylábú lenne egy kislakásba való, ahol egész nap egyedül van, milyen kutya, vagy inkább cica? Vagy inkabb kettő, hogy ne legyen magányos? Köszönöm a választ előre is. Üdv, ex-cica- és kutyatartó

    1. Putnik-Mayer Yvette

      Hű, azért ez nehéz kérdés, ugye tudod, hogy a következő 10-15 évet kell átgondolnod az életedben?! Igen, ha sokat lenne egyedül, akkor inkább cicát ajánlok, ők jobban bírják a magányt, esténként viszont engedd ki vadászni, mindig haza mennek, ezt persze biztos jól tudod! A kutya nem hiába hűséges társunk, ha velünk lehet, ha csak reggel-este kap pisi-kaki lehetőséget, amúgy meg maximum egy cicával tud “társalogni”, nem való neked kutya! Tudom, ránk tud törni ez az érzés, hogy “de jó lenne, egy kutya”, de ez még kevés! Át kell gondolni, hogy minden áldott nap órákat kell vele foglalkozni, ki vigyáz rá, ha elutazol, van-e elég pénzed vitaminokra, állatorvosra, akár kutyanevelési tanácsadás kérésére! A kutyák könnyen be tudnak illeszkedni a szobaeb létbe, viszont, ha nem foglalkoznak velük, az nem megoldás, hogy van egy cica mellettük, aki sokat alszik, vagy, hogy mi nagyon szeretjük! Sokszor nem az a fontos milyen fajta kutyát választasz- a szakemberek többsége, felsorolná most neked a kistermetű kutyákat, mint a bolognese, tacsi, havanese vagy westie, hogy ezeket ajánlja- de egy kutya sokkal több a fajtájánál, éppen azért, mert mindegyikük más és más. Ahogy két emberből sincs ugyanolyan. Azt kell átgondolni, hogy a te életviteledhez egy hiperaktívabb, vagy egy nyugodtabb kutya illik. Látatlanba nehéz felelősségteljesen ajánlani neked bármilyen kutyát is, sajnálom! Így azt tudom csak tanácsolni, hogy gondold át, való-e neked kutya, mennyi áldozatra volnál képes, hogy boldoggá tedd azt az állatot élete végéig! Ha gondolod telefonon is megkereshetsz (természetesen ez nem kerül neked pénzbe)éppen azért, hogy egy kicsit többet megtudjak rólad és a kutyás tervekről!
      http://kutyafuttaban.hu/kutyaterapia/a-kutya-kivalasztasa-az-alombol/

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

A hozzászólás szövegében az alábbi HTML kódok használhatók: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>