«

»

Egyik kutya, másik gyerek!

műanyag motor-gyors, hangos, kiszámíthatatlan a kutya számára

A gyerekek imádnak labdázni, műanyag motorozni, hangoskodni, futkározni, meggondolatlanul cselekedni. A kutyák megijednek, ha direktbe rájuk dobnak egy nagy labdát, félnek a hangos, szokatlan zajoktól, nem szeretik, ha valaki vagy valami kiszámíthatatlan, túl lendületes, izgága.  Bár maguk a kölyökkutyák sem a türelmükről híresek, mégis sem kicsiként, sem pedig felnőttként nem kompenzálják jól, ha egy emberkölyök rájuk nézve, veszélyesen viselkedik. Mit érezhetnek veszélyesnek, mit érthetnek félre a kutyák, ami az emberek számára természetes? Ott van rögtön az első találkozás.

A gyerekek általában nem csendben, hanem igen csak hangosan, olykor a magas C hangot is elérve üdvözölnek mindenkit, főleg a cuki szőrmókokat. A hangos ordítást nem tudja hova tenni egyik kutya sem, így általában megijednek, visszahúzódnának, gondolván, a kétlábú ember kölyök ordítása, talán veszélyt jelző ugatás, vonyítás.  Háttérbe viszont nincs lehetőségük a kutyáknak vonulni, a gyerekek ugyanis nemcsak üdvözölni, de nyüsztetni is imádják az állatokat. Szeretik felemelni, lerakni, megölelni, elengedni, két lábra állítani, négylábra ejteni, ezeket egymás után ismételgetni, belemenni a kutya pofájába, gügyögni neki, papagájként rendre utasítani, figyelmen kívül hagyni a kutya érzéseit, akaratát, akkor is, ha a kutya menekülőre fogná, visszarántják stb. Természetes, hogy a gyerekek megörülnek a kutyáknak, és meg akarják szeretgetni őket, viszont, ha belegondolunk a gyerekek sem szeretik, ha idős bácsikák, nénikék csipkedik és húzogatják az arcukat, pedig a felnőttek is csak szeretetből teszik mindezt.

Általában, ha a kutya rosszul viseli a gyerekek társaságát, fél tőlük, vagy azért, hogy megvédje magát, morogni is kezd, ilyenkor az ebet akarjuk megnevelni, és rendre teremteni, míg saját gyermekünknek továbbra is mindent, vagy majdnem mindent megengedünk. A hibát a kutyában, nem pedig gyermekünkben látjuk.

Feladni vagy megtartani? Átvállalni vagy elpasszolni a kutyát?

Sok esetben a gyerekek szíve szakad meg azokon a kutyákon, akiket kidobnak az utcára. Legtöbbször, ha egyedül találnak rá egy kóborló állatra, fogják és haza viszik. Anyu és apu persze minden esetben akkor hajlandó befogadni az állatot, ha a gyermek megígéri, hogy jó gazdához méltán, vigyáz a kutyusra, sétáltatja, eteti, tanítgatja, stb. Legtöbb esetben a szülő amint kimondja, hogy a kutyatartás felelőssége a gyerekre hárul, tudja, hogy valójában, ő kapott egy újabb feladatot. Egy pár napig, hétig a gyerek minden idejét új kedvencével töltené, aztán nem is kell sok idő, már ismét minden más fontosabb, mint a kutya. Például a műanyag motorozás, a bringázás, a haverok, a televízió stb. A szülő ott marad a kutyával, akinek nincs rendszer az életében, akit passzolgat a család jobbra-balra, aki számára még túl sok az ismeretlen tárgy és hang az emberek világában. Legtöbb esetben a befogadott kutya úgy viselkedik, mint egy mustang, akit nem lehet betörni, akit nem lehet megnevelni. Minden szidás ellenére összepisil-kakil mindent a házban, szétrág mindent, amit talál, szétugatja az egész házat, ugrál és ugat a gyerekre. Soroljam még? De vajon, ebben a helyzetben tényleg a kutya a hibás? Persze, ő pisil rá az ágyneműre, ő rágja szét a vezetéket, ő fut neki a gyerekünknek, de mégis, kérdezem még egyszer, a kutya a hibás?

A szülők legtöbb ehhez hasonló helyzetben a kutyát elpasszolják, menhelyre viszik, gazdit találnak neki. Azaz valójában nem oldják meg a problémát, sőt. A gyerek nem tanulta meg mi a felelősség, feladta a kutyanevelést, még mielőtt elkezdte volna. Mennyivel könnyebb lenne egy gyereknek, aki érti az emberi beszédet, aki belátással tud lenni arra, amit a szülők mondanak neki, amihez érveket tudnak felsorakoztatni, szóval, mennyivel könnyebb lett volna, és egyben tanúságosabb is a gyereknek, ha anyuka, vagy apuka azt mondta volna, hogy….”edd meg, amit főztél!” „ Te hoztad haza, te gondoskodj róla, az elején megbeszéltük, megígértél valamit, állni kell a szavadat, érző, tudatuknál lévő élőlényeket nem dobálunk ide-oda.” Nem csak a kutyanevelés jár felelősséggel, az egész élet, ha egy gyerek rögtön az első alkalommal „elvérzik”, az vajon megtanítja majd az életre, hogy minden, amit elkezdünk, be is kell fejezni, hogy tetteinknek következményei vannak?! A szülő persze duplán is hibázik hasonló eb helyzetben. Hiszen egyrészt, ha megengedi, hogy gyermeke továbbra is úgy cselekedjen, ami a kutyának akár ijesztő, ne csodálkozzon, hogy a kutya a gyerek ellen fordul. Például, ha a kicsi direktbe mindig a kutya előtt motorozik, pedig az eb fél a hangos zajoktól, elképzelhető, hogy négylábú kedvencünk, tenni fog az ellen, hogy ne zavarja meg semmi a nyugalmát, ha fél, meg fogja védeni magát, ilyen-olyan eszközökkel. Pedig mennyire egyszerű lenne szólni gyermekünknek, hogy ne a kutya előtt hangoskodjon, vagy, ha látja a kutya fél, vigasztalja meg, hogy ettől a kis motorozástól, felesleges betojnia.  Ha anyu vagy apu átvállalja a kutyát, majd elpasszolja, mondván, hogy neki egy kutyára már nincs ideje, nem mutat túl jó példát a gyereknek.  Valójában csak pont ugyanazt teszi, amit a gyermeke. A kötelességtudat teljes hiányában, a neki szánt feladatot átpasszolja másnak. Persze, kedves szülő, tudom, hogy csak a példamutatás miatt, nem lehet több, mint tíz évig nevelni egy kutyát, viszont azt meg kell értenünk, hogy a gyerekek mindig másolják a szülőket. Lehet jó vagy rossz tulajdonsága a felnőttnek, a gyerekek mindent lemásolnak, megtanulnak, szinte észrevétlenül megváltoznak. Szóval, ha már az elején tudjuk, hogy gyermekünk nem képes a kutyanevelésre, vagy rögtön az elején ne engedjünk neki, és tartsuk magunkat, vagy, ha már befogadtuk a kutyust, vigyük végig a gyereknevelést. Ha mi képesek vagyunk felelősségtudatra nevelni gyermekünket, ő is képes lesz megnevelni egy kutyát, azaz a leendő leges legjobb barátját.

Kapcsolódó olvasmányok:

Gyerek és kutya egy családban

Szerelmes a gazdi

Gyerek a családban

Egyedül nem megy


MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

A hozzászólás szövegében az alábbi HTML kódok használhatók: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>