«

»

Ez nem tréfa, vagy mégis?!

Kerítésnél várakozás, hogy valaki "köszönjön" végre!

Minden kutya imádja megtréfálni a másikat. Hogyan? Például, hogy szabadon, önbizalommal telve elfutnak, akár jól meg is ugatják bezárt hasonszőrű fajtársukat. Gondolom nem egyszer részesültek már abban a látványban, hogy egy kutya végig futja az egész utcát, közvetlenül a kerítések mellett, és „beköszön” az összes létező ugató ebnek. Az emberek többsége megkönnyebbül, amikor vakmerő kutyájuk mindenhol zárt kapukat talál. Azaz, amikor tényleg csak a kerítés mögül ugatják a kutyák egymást. Kívülről talán úgy tűnhet véresen komoly az az ellentét a kutyák között, ami ilyenkor kiéleződik. Sok esetben a félős kutyák is erőre, önbizalomra kapnak és magas vakkantásba kezdenek, ha tudják, nagyobb, erősebb, bátrabb ebtársaik csak ugatni tudnak vissza, nem pedig harapni.

Nos, mindez csupán az emberi elme kitalációja!

A kutyák közötti ősi ellenségeskedés, a kerítés két oldalán izzó agresszivitás, heves ellentétek, ez mind mind csak a látszat, amit az emberek –ezúttal is- felesleges tartalommal töltenek meg.

Kérdésem a következő: mi a helyzet akkor, ha az egyik kapu mégis nyitva van, és a kutyáknak lehetőségük lenne szemtől szembe, minden akadály nélkül találkozni?!

Komolynak tűnik, de tényleg az?

Képzeljék el, mit láttam a napokban! Egy utca közepén, egy kertes háznál van két óriási kutya, bernáthegyi termetű keverék fajták. Jó hangosak mind a ketten, már amikor a sarkon befordul egy kutya, lázas vakkantásba kezdenek. Ki nem látnak, csak a kapu alatti résen szoktak kukucskálni, szaglászni. Az utcafronton van egy tolóajtó, amelyet akkor húznak el a gazdák, ha autóval állnak ki-be. A tolóajtó mellett pedig van egy kis kapu. Gondolom, akkor használják, ha gyalogosan közlekednek. Nos, a sarkon befordul a szabadon lévő, ugatásra kiélezett kutya, aki tisztában van vele, hogy már csak pár métert kell futnia, hogy két nagyobb termetű társának is bátran „beszólhasson”. Amikor odaér, meglepetten veszi észre, hogy a tolóajtó el van húzva, és vagy három méter hosszan, nyitott kapuval várják őt. Kutyák sehol. Bemenni nem mer, csak nézelődik, majd ugatni kezd, hogy valaki „köszönjön már neki. Megjelenik a két, háromszor akkora házigazda, illetve „házikutya”. Szabadon kijöhetnének, hogy az ugatást az utcán folytassák, vagy, hogy jól megkergessék az illetéktelen hangoskodót. Ehelyett, mindenki elfoglalja a jól megszokott helyét. A két nagy kutya beáll a nyitott tolóajtótól 20 centire lévő zárt kis kapuhoz, az érkező sem nézegeti őket tovább, egy lépést oldalra megy, és elhelyezkedik ő is a kiskapu túloldalára, és amikor már mindenki biztonságban érzi magát, hogy van közöttük valami válaszfal, indul a heves ugatás. Kívülről véresen komolynak hallatszik az ugatásuk, és az egymásnak feszülő ellentétük, de látva, hogy mellettük tárva nyitva az ajtó……nos, inkább nevetségessé válnak!

Ha tényleg bajuk lenne egymással, valószínűleg összetalálkoznak, és elintézik egymás között a nézet eltéréseket, de ez esetben arra kell rádöbbenni, hogy a kutyák imádnak beszólogatni egymásnak, ez az egyik legjobb játékuk. Amit ebből ismét tanulhatunk?! Ne higgy a látszatnak, mert sokszor azt látjuk, amit el akarunk hinni, nem pedig azt, ami valójában történik, azaz saját szemünk és gondolatunk jól megtréfálhat minket!


MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

A hozzászólás szövegében az alábbi HTML kódok használhatók: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>