«

»

Hiszti a javából!

Az ártatlan tekintetnek ellen kell állni!

Amikor új helyre költözik a kutya, főleg kölyökkorban, vonyítással jelzi, ha egyedül hagyják, ha unatkozik, ha nem tudja, mit akarunk tőle, ha ő mást akar, mint a gazdi. A nyüszítés gyelemfelhívás. Az emberek hajlamosak a szívükkel nevelni a kutyát, nem pedig az eszükkel, és a vonyítást azonosítani az emberi sírással. Ha a gazdi meghallja a szívbe marko- ló vonyítást, rögtön siet négylábú barátját megvigasz- talni, és addig simogatja, amíg csend lesz. A kutya eléri a célját. A vonyítás miatt fel gyelnek rá, sőt még jutalmat is kap. A simogatással ráadásul megerősítjük a kutyában, hogy helyesen viselkedik. Ez esetben a hisztit jutalmazzuk, hiszen akkor simogattuk meg, amikor nyüszített, és akkor hagytuk abba, amikor elcsendesedett. Pedig pont fordítva kellene csinálni: amikor hangoskodik, rá sem szabad hederíteni, ami- kor csendben marad, akkor meg kell dicsérni. Valójában nem csoda, hogy az ebek félreértik a gazdájuk cselekedeteit, hiszen az emberek is tévednek abban, hogy mit akar mondani a kutyájuk. Ha az eb látja, hogy a hiszti nem célravezető, azaz feleslegesen vonyít, ugat, mert senki nem gyel rá, nem nyílik ki újra a bejárati ajtó, nem jön vissza a gazdája, akkor 

hamarabb feladja. Ha azonban a szeparációs szoron- gás hónapok, akár évek óta tart, akkor a gyelmen kívül hagyásnál határozottabban kell fellépni.

Amikor nem sietünk, és a szomszédok türel- metlenségét is ki tudjuk zárni életünkből, akkor kezdjünk neki a gyakorlásnak. Játsszuk el, hogy el- megyünk otthonról. A kutya nem buta, ha csak pa- pucsban távozunk, tudni fogja, hogy nem megyünk messze. Öltözzünk fel úgy, mintha munkába, iskolá- ba indulnánk, majd csukjuk rá kedvencünkre az ajtót, és induljunk el, hogy hallja, ahogy lépéseink egyre messzebb kerülnek tőle. Nincs érzékeny búcsúzko- dás az ajtóba visszalépve, könnyes szemmel integetés. Érezzük természetesnek azt, hogy különválunk, hogy kedvencünk se fogja fel ezt tragikusan. Pár lépés után osonjunk vissza a bejárathoz. Ha kutyánk hangosan jelzi nemtetszését, hogy egyedül maradt, rontsunk be, majd zökkentsük ki az adott állapotból. Ha vonyít, ha ugat, ha megörül, hogy belépünk, dobjunk felé egy üres műanyag palackot vagy egy könnyű papucsot, és szóljunk rá, hogy „Elég legyen!”. A kutya azt vár- ja, hogy ha visszamegyünk hozzá, akkor mégis ma- gunkkal visszük, vagy otthon maradunk vele. Azért hogy ne legyünk félreérthetőek, határozottan csele- kedjünk. Ha a szavak, a szidás nem elegendő, készít- sünk be a bejárati ajtó mellé egy PET-palackot.

Ha kíváncsi vagy miért kell a PET-palack és hogyan kell hatásosan alkalmazni, olvasd el a Gazdiképző ezen fejezetét. A könyvet megrendelheted akár a kutyafuttaban.hu honlapon is.


MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

A hozzászólás szövegében az alábbi HTML kódok használhatók: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>