«

»

Pi élete

Lehet olvasni a tekintetükből?

Vajon az állatok, és köztük a kutyák tényleg arra gondolnak és azt éreznek, amit az ember olvas ki a tekintetükből? A Pi élete, egy zseniális film! Többek között azért is, mert elgondolkodtat. Arra mondom, hogy „jó ez a film”, ha még utána napokig motoszkál a fejemben! Pi, tizenegy-két éves gyerekként kézből akarta etetni azt a kifejlett tigrist, amit az apukája állatkertjében gondoznak. Szerencsére időben észrevették a veszélyesnek tűnő etetést, és a kisgyereknek nem lett baja. Pi édesapja drasztikus módon szemléltette gyermekével, hogy mi történt volna, ha nem érkezik időben! Egy élő kecsét tettek a tigris ketrece elé, és a korábban oly vakmerő gyereknek végig kellett néznie, ahogy a vadállat, pillanatok alatt, elejti zsákmányát. Az a zsákmány, azaz ebéd, ha nincs ott az apuka, a gyermek is lehetett volna! A tizenévesnek az volt a magyarázata, hogy a tigris tekintetéből azt olvasta ki, hogy barátkozni akar, érdeklődik. De valójában az apa mondta ki a nagy igazságot: „azt látjuk az állatok tekintetében, amit mi látni akarunk, azaz saját érzéseink tükröződnek vissza az állatok szemeiből is.”

Természetesen ettől még egy állat, képes és akarhat barátkozni, de inkább csak azok, amelyek már háziasítva vannak. Gyakran saját félelmünkkel tápláljuk kedvencünk esetlenségét, és saját szeretetéhségünkben ajnározzuk védtelennek hitt társunkat!

Hiszem, hogy az állatok tekintete sok mindent elárul, de azt is tudom, hogy az ember igen könnyen meg tudja győzni magát a saját akaratáról. Biztos volt már olyan az életedben, amihez nem volt kedved, és sorba gyártottad az önigazolásokat, hogy akkor azt nem is kell megcsinálnod. Számtalan indokot fel tudunk sorolni és olyan könnyen tudjuk meggyőzni magunkat saját hazugságainkról. Valahol itt követhetjük el a hibát kutyaneveléskor is. Télen például elhisszük, hogy a kutyánk fázik, és ezért nem sétáltatjuk olyan gyakran, pedig csak a gazdinak nincs kedve felöltözni és vacogva sétálni, naponta többször is, kint, a téli fagyban. Sokszor kerülünk önmagunk csapdájába! Engedjük be a kutyánkat az ágyba, kitaszítva ezzel férjünket onnan, és akár mosolyogni is azon, hogy mennyire szeret minket négylábú társunk. Pedig valójában, a feleségnek kényelmesebb a kutyával, mintsem a kétlábú majommal együtt aludni.

Sokszor meséljük be magunknak, hogy mit gondol ebtársunk, és évekig el tudjuk magunkat ringatni a tévképek mámoros ágyába! Valójában csak annyi lenne a feladatunk a kutyanevelésnél is, hogy valamennyi realitás megmaradjon benne. Ne veszítsük el a józan eszünket és azáltal, hogy szeretünk valakit, vagy csupán kíváncsiak vagyunk rá, ne csak saját gondolatainkat, vágyainkat halljuk meg! Egy társ ugyanis attól társ, hogy képes magát a háttérbe szorítani, és elsőbbséget adni annak, akit nagyon szeret! Valójában a kutya nap, mint nap ezt gyakorolja, talán mi emberek ezért is nem érezzük ennek hiányát! Kedves Gazdi, ideje a másik oldalt is megismerni!

Kapcsolódó olvasmányok:

A látszat néha csal

Egyenesen a szemébe

De úgy szeretem


MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

A hozzászólás szövegében az alábbi HTML kódok használhatók: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>