«

»

Csalódások sora

Nem mindegy kinél van a póráz!

A kutyanevelés a legjobb, a legizgalmasabb, a legviccesebb, a legtanúságosabb dolog lehet az életben! A kutyanevelés a legfárasztóbb, legidegesítőbb, a legnagyobb kitartást igénylő, csalódásoktól abszolút nem mentes foglalatosság. Hogy lehet ilyen különböző ugyanaz a dolog? Az eb szocializálása egyszer öröm a gazdinak, másszor csalódás!

Minden egyes sikerélmény új energiákkal tölt fel. Ha a kutya visszajön első szóra, megtanul a labdával játszani, tűri, ha a gyerekek nyüsztetik, ez mind- mind büszkeséggel tölti el a kutya nevelőjét. Viszont, ha az eb füle botját sem mozgatja, ha hívják, ha nincs kedve labdázni, ha rámorog a gyerekre, ha húzza a szőrét, csalódunk. A csalódásunk tárgya pedig nem a kutya, hanem mi magunk! Azt érezzük sok esetben, hogy képtelenek vagyunk megruházni új kedvencünket. Hogy nap, mint nap új problémák jönnek elő a közös együttélés során, hogy minden áldott nap csinál valami olyat, amire korábban nem számítottunk. Sokszor csalódások sorát kell feldolgoznia a gazdinak, mire végre valódi társra lel kedvencében. Valójában pont a negatív élmények azok, amelyek közelebb hozzák a gazdát a kutyájához. Hiszen, ha van egy vagy több probléma, ami megoldásra vár, és amelyeken korrigálni csak a tulajdonos képes, nemcsak az ebet, hanem saját magát is megneveli közben. Íme, egy példa, a kutya bár pórázon van, majd kitépi magát az ember kezéből úgy ugat, ha a szomszéd kutyák előtt elhalad. A gazdi először szembesül a problémával, lesújtja az érzés, hogy ismét kapott egy új feladatot, majd felülemelkedve csalódásán megpróbál megoldásokat találni a séta problémára. Fegyelmezéssel, apró korrigálásokkal előbb-utóbb rájön, a kutyát azért nem tudta kordában tartani korábban, mert nem uralta a helyzetet a séták során. Ha a kétlábú rájön, hogy négylábú barátját mivel tudja jobb útra téríteni, nemcsak társa bízik majd jobban benne, hanem saját maga önbizalma is elkezd duzzadni, így ha rögtön az első pipa után jön az újabb nehézség, már van miből energiát meríteni, és a korábbi siker íze miatt, nem keseredik el, ha rájön, a kutyanevelés nem egy napos kaland, hanem egy életen át tartó kemény munka.

Tipp: Mit tegyünk, ha kutyánk bepörög, egy másik ebet látván, még akkor is, ha azok a kerítés túloldalán vannak?

A kutya mindig azon az oldalán legyen a gazdinak, amely a védett részünk. Tehát, ha a kutyák balról ugatnak, kis kedvencemet a jobb oldalamra teszem. Az ember helyezi magát középre, két tűz közé. A test által kap a kutya egy védelmet és így nem közvetlenül ugatják meg a többiek. A lábunkkal ez esetben könnyebben el tudjuk takarni a másik ebet, és betakarni a mi kutyánk kilátását. Nem kell kedvencünknek látni, hogy rámorognak, vicsorítanak. A gazdi feladata, hogy nyugodt maradjon, rövid pórázra tegye, a védett oldalán a kutyát, és úgy lépkedjen, hogy az eb ne a másikra figyeljen, hanem a tempóra, amit a mi diktálunk neki. Ha a másik kutya szabadon van, míg mi sétálunk, ugyanez a szisztéma. Mindig a gazdi legyen a két kutya között, ha kell folyton váltsuk a védett oldalunkat, és ezáltal a kutya helyét, ha a másik össze-vissza mocorog. Ha túl közel jön az idegen kutya, ügyeljünk rá, hogy saját társunk mindig háttal legyen neki! Ne álljunk meg, tartsuk a tempót, a kóbor kutyáknak meg van a saját területük, és annak, a számunkra láthatatlan határait soha nem lépik át.


2 comments

  1. Putnik- Mayer Yvette

    Nem szabad utat engedni a kutya félelmeinek! Hiába bújik hozzánk, hiába remeg, tovább kell mennünk, ne nézzünk rá, ne nyugtassuk, csak haladjunk, ha kell húzzuk magunk után, ne szóljunk hozzá, mintha a legtermészetesebb lenne, hogy ő nem akar tovább jönni velünk. Kire morog, ugat a kutya? Remélem nem a gazdira, azaz nem rád, hanem a másik kutyára! Ezzel nyilván a félelmét leplezi! Rá kell szólni, olyan morgásszerűen, mintha azzal szidnád le, hogy át akarja venni a főnök szerepet helyetted! (ne félj attól, hogy emiatt tőled is félni fog, sőt ezzel érzi majd, hogy kettőtök kapcsolatában te vagy az , aki megvédi majd) Mennyit van a kutyus más ebek társaságában? Kutya harapást szőrivel kell ugyanis gyógyítani, saját magának kell rájönnie, hogy vannak jó kutyák is. Vidd minél többet társaságba, persze csak olyanba, ahol tudod, hogy szófogadó ebek vannak, nem kell egy újabb trauma, hogy letámadják! Mekkora termetű a kutya? Kicsiknél hajlamosak vagyunk felvenni, ami további félelemre ad neki okot, nem érti, hogy a gazdi mitől tart, hogy őt ” Magaslati védelembe” helyezi! Hány éves a kutya? Mióta félős? MI váltotta ki az okát? Flexi pórázra semmikképp ne tedd! Érdemes hasonló termetű kutyák társaságába vinni, akár ugyanolyan fajtákhoz, így könnyebb lesz a játék. Pl. terelő kutyák egymást körzik, vadász kutyák lapulnak, dobbantanak, őrző-védők fel-fel jönnek két lábra, jobb a játék egy hasonszőrűvel. Ne add fel, ha eddig is jól kezelted csak idő kell, és megváltozik. Át is mehettek a túloldalra, ha kutyát láttok, hogy ne csak védőfala legyen a kutyának a gazdi személyében, lábában, hanem védőoldala is. Persze nem hiszem, hogy az elkerülés a legjobb megoldás, de amíg nem lesz kicsit magabiztosabb, érdemes hárítani bizonyos helyzeteket. Oh és még egy, fontos, hogy póráz nélkül is lehessen más kutyákkal, a gazdi pedig ne pánikoljon soha! Ezért érdemes hasonló, jól nevelt kutyák társaságába vinni, hogy Te nyugodt legyél, amíg a kutya szabadon van, az ebek pedig jól mulassanak! Vannak állatoknak homeopátiás szerek, ezeket csak akkor ajánlom, ha úgy érzed, hogy a félelme a kutyának már beteges, és roncsolja az idegrendszerét(állandó remegésben van, ha kutyát lát) A kutyák a boldogságra törekednek, légy mindig nyugodt és kutyázzatok, ismerkedjetek, vidd minél több helyre magaddal, sétáljatok a városban, forgalmas helyeken is, meg kell szoknia, hogy élet van körülötte, akár kutya jó élet is lehet körülötte!

  2. László Kata

    Kedves Író!

    Én is mindig alkalmazom a kutyámnál azt amit az utolsó bekezdésben leírtál. De sajnos nem válik be. Már vagy fél éve próbálkozom ezzel. A kutya vagy betámaszt és nem hajlandó tovább jönni, mintha földbe gyökerezne a lába. Vagy pedig, valahogy előttem két lábra állva (azzal nem is törődve hogy már a nyakörvtől alig kap levegőt), az első két mancsával rám támaszkodik, ugat és morog. Hozzá tenném, hogy félős a kutya, mindeközben végig remeg a félelemtől.
    Ha erre a helyzetre, pontosabban a megoldására is lenne tipped, nagyon hálás lennék!

    Köszönettel:

    L. Kata

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

A hozzászólás szövegében az alábbi HTML kódok használhatók: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>