«

»

A látszat néha csal

A látszat néha csal!

Biztos érezted már főleg új környezetben, ismeretlen társaságban, hogy meg se mersz szólalni, nem is ismersz magadra. Visszahúzódó voltál és szerény, pedig nincs panasz a beszélőkédre, és szeretsz középpontban lenni.

Egy kutya, ha új gazdához kerül, ugyanígy megszeppen egy kicsit. Első napokban ismerkedik az új környezetével, az új családtagokkal, szokásokkal, tárgyakkal, élményekkel. Visszahúzódó, csendes, a szokásosnál nyugodtabb, talán félénk is. Kedves Gazdi, ekkor ne dőlj be neki! Tudd, hogy általában egyik kutya sem úgy viselkedik az első napokban, mint ahogy korábban azt tette az anyjánál, a tesó kölyköknél, a régi gazdánál, vagy az utcán! Az első napok a megismerkedés pillanatai. Éppen ezért az új kutya tulajdonosnak folyton résen kell lenni, tekintete mindig a kutyán legyen, hiszen nem tudhatja, mit csinál az eb, ha meghallja a porszívó hangos motor zúgását, vagy hogyan reagál a pórázra és a nyakörvre, idegen kutyák szaglászására, emberek simogatására.

A helyes magatartás ilyenkor semmiféleképp nem a félelem, és a túlzott aggodalom, ugyanis, ha ezt érzi meg a kutya, a gazdi által kibocsátott rezgésekre reagálva ő is agresszívebben, durvábban viselkedhet. Először figyeljünk, engedjük neki, ha például odamenne egy kutyához, a pórázt tartsuk lazán. Szaglászni lehet, morogni nem. Azaz, ha kutyánk csak elölről – hátulról megszaglássza négylábú társát, nincs vele gond, ha befejezte, elsétálunk és megsimogatjuk, ha viszont morogni kezd, azon nyomban elrántjuk a pórázt és rászólunk határozottan az ebre. Fontos, hogy érezze az új jövevény, hogy a gazdája ura minden helyzetnek, őt nem kell megvédeni és helyette cselekedni. A gazda dönt arról, hogy melyik kutyához mehet oda és, hogy kivel játszhat, kivel, hogy viselkedhet. Morgásnak pedig sehol nincs helye.

Attól, hogy kutyánk az első időszakban morog, vagy kap valami után, még nem jelenti azt, hogy agresszív. Sok állat, főleg, ha korábban kóborolt, olyanokat élt meg, amitől megijedhet, félhet. Ha például elverték egy söprűvel, valószínűleg új gazdájára is rámorog majd, ha annak kezében söprű van. Nem azért, mert a kutya meg akarja harapni, hanem azért, mert azt hiszi, megint bántani akarják, és ő így védekezik ellene. Mit tehet ilyenkor a gazdi? Először is nézze meg, hogy a söprű-e az oka a morgásnak. Ha leteszi és a kutya ismét csóválja a farkát, valószínűleg csak ez a külső tényező okozta kettőjük között a feszültséget. Az eb szépen lassan meg fogja tanulni és szokni, hogy a söprűvel nem csak verni, hanem takarítani is lehet. Ha morog, rászólunk, majd elkezdünk takarítani, tőle valamivel távolabb.

Soha, de soha ne legyenek előítéleteink a kutyával szemben és soha ne higgyünk a látszatnak, egy kutya folyton képes változni, csakúgy, mint az ember. A kérdés csak az, hogy a változásban segítünk-e neki, vagy hátráltatjuk?


MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

A hozzászólás szövegében az alábbi HTML kódok használhatók: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>