«

»

Lehet kutya nélkül élni, csak nem érdemes

Sok embertől hallottam, hogy „úgy szeretne egy kutyát”! Viszont már az első kérdésnél elgondolkodnak a válaszon! „Miért szeretnél kutyát?” Ha a válasz így kezdődik, „hogy legyen akivel tudok sétálgatni”, így folytatódik, „hogy ne érezzem magam mindig olyan egyedül”, és így végződik, „Jó nagy azaz udvar, elférne nálam!” Nos, ekkor egyértelműen kiderül, hogy az illető nem gondolta át teljes mértékig, hogy mit jelent a kutya! Ha ugyanis a válaszok mindig egyes szám első személlyel kezdődnek, és csak magunkra vonatkoznak, (én szeretném, én velem, enyém, nálam, nekem jó lenne stb.) csalódni fogunk! Társra lelni egy kutyában jóval több annál, hogy „nekem jó lesz”! Ez ugyanis nem egyenesen arányos azzal, hogy akkor a kutya is boldog lesz! Ha az ebkérdésben önzően gondolkodunk, valószínűleg más témában is így teszünk. Ha például nyaralásra kerül a sor, valószínűleg azt gondoljuk végig, hogy nekünk, hogy lenne a legpihentetőbb, a legkellemesebb, akár kutya nélkül az üdülés!

Egy négylábú társ sokkal több lehet annál, hogy együtt sétáljon velünk, hogy addig se unatkozzunk!

A kikapcsolódás alatt ugyanis képes megnevettetni minket, olyan apróságokkal, hogy elkezdi üldözni a szél fújta falevelet, vagy megijed a saját árnyékától, vagy nem veszi észre, hogy pont mellé esett a labdája, ő pedig kilométerekkel arrébb keresi. Egy kutya képes az anyatigrist is kihozni belőlünk, megérezhetjük azt a képességet magunkban, hogy kutyánkért bármit megtennénk, nem félnénk például odaállni közé és egy megvadult óriás eb közé sem, csak, hogy kiszabadítsuk a csattogó fogak és hegyes karmok közül. Egy igazi társért képesek vagyunk a korábbi rendszertelen életünkbe rendszert vinni. Időben felkelni, átgondolni a napot, beütemezni a kutyával töltött programokat. A házi kedvencért megtanuljuk a végtelen türelmet, amit bár lehet más embereknél nem biztos, hogy mindig alkalmazni tudunk, de ha kutyánkról van szó, 100-adszorra is képesek vagyunk ugyanazt elmondani neki.

Hogy milyen kutya nélkül élni? Biztos vannak, sőt persze, hogy vannak ilyen emberek, akik jól érzik magukat minden állati kötöttségtől menetesen, viszont ha csak egyszer megéreznék, mennyivel több, mennyivel másabb, mennyivel élvezetesebb lehet az élet a kutyával, sajnálnák a korábbi, egyedül töltött éveket. A különbség persze csak akkor derül ki, ha az ember mindkét állapotban sok évet eltölt.

Egy igazi gazdi tehát nem azt gondolja végig, hogy neki mennyivel jobb lesz majd egy kutyával, hanem azt, hogy ő mennyit tud majd adni, annak a kis lénynek, aki boldoggá teszi minden másodpercét!


MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

A hozzászólás szövegében az alábbi HTML kódok használhatók: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>