«

»

Nincs rossz kutya

Ragozzuk is tovább rögtön a címet: nincs lusta kutya, csak lusta gazda, nincs buta eb, csak tanulatlan ember, nincs csúnya kutya, csak igénytelen tulaj. Kedvencünk valójában nem más, mint a tükörképünk. Ha bele gondolunk, ez nem is meglepő, már a fajta kiválasztásakor a mi döntésünk, ízlésünk érvényesül. Itt jegyzem meg, hogy sokszor ezért nem jó ötlet, ha barátunknak, családtagunknak kutyát veszünk ajándékba. Egy tündéri, négylábú szőrmók életre szóló döntés, és nemcsak 10-15 éves teendő. Ha legjobb barátunk az örök vadászmezőkre távozik is, képes megváltoztatni életünk mindennapjait vagy akár a következő ebadta ötletünket.

De térjünk is vissza önmagunk hasonmására, kedvencünkre, aki valójában mi vagyunk, kutya bőrben. Vegyünk például egy már – már közhelyes szembetűnő külsőséget. Hosszú szőrű agarak tulaja általában olyan hölgyek, akik saját hajkoronájukat is szívesen viselik kibontva. A szőrhossz sokszor egyenesen arányos a hajhosszal, igaz ez az átmerőre is. Egy kerekded, hízásra hajlamos ember valószínű egy zömökebb típusú kutyát vásárol, egy angol bulldogot, vagy egy busset houndot, akár egy mopszot. Láttál már duci gazdit agárral az oldalán? valószínűleg nem, minthogy kigyúrt, sportos magas férfit sem palota pincsivel. Ha mégis biztos lehetsz, hogy az anyukája vagy a barátnője kutyájára vigyáz. Nem vásárolunk olyan négylábút, amelynek mások az igényei, esetleg több mozgásra vágyik, mint mi. És olyan ebet sem szerzünk be, akivel ciki lenne emberek előtt mutatkozni. Egy kutya kiegészít minket, és nem meghatároz! Ha tudjuk magunkról, hogy nem szeretünk sportolni, vagy nincs sok szabadidőnk, nem vásárolunk sok mozgást igénylő terelő- vagy vadászkutyát. Bele se gondolunk milyen lenne az élet egy magyar vizslával vagy egy border collie-val. Legalábbis jó esetben, sokan ugyanis meggondolatlanul vásárolnak házi kedvencet. Külsőségek alapján, vagy akár divat szerint döntenek.

Milyen érdekes, hogy már abban megmutatkozik, hogy valaki jó gazdi-e, hogy magához, életritmusához illó kutyát szerez-e be?! Hogy lehet egy duci gazdi falkavezér, ha nem elégíti ki kutyája mozgás igényét, és bűntudata miatt inkább finomabbnál finomabb ételekkel hizlalja kutyáját, mint sem tennének egy nagy sétát a töltésen?!  Hadd hívjam fel a figyelmet egy tévhitre! A kutya mérete nem egyenlő a mozgásigénnyel. Egy csivava több mozgásra vágyik, mint egy rottweiler vagy egy bernáthegyi. Érdekes, hogy pont ezen kicsi, hiperaktív kutyákat teszik táskába, és séta helyett, hurcolják őket kézipoggyászként, majd csodálkoznak, hogy a kis csöppség agresszív lett. Naná, még sétálni sem hagyják. Az én kutyám közepes termetű, 10 kiló 2 deka, 4 órás intenzív futás sem meríti ki, de vannak más eszközeim a lefárasztásra, amely fontos, hogy ne csak fizikai, hanem szellemi is legyen egyben, erről majd később.

Egy jó tipp, ha fogyni szeretnél, és nem veted meg a mozgást, csak számodra unalmas a konditerem, és nem szeretsz aerobic órán mások előtt izzadni. Fogd a kutyád, mindegy mekkora, milyen fajta, és add meg neki a legfontosabbat, a megfelelő testmozgást, és legyen ő a személyi trénered. Ha te boldoggá akarod tenni négylábú társad, és ez a cél, akkor bízd rá az edzéstervet! Fussatok, ússzatok, dobálgass neki labdát, ami nem mellesleg feszesíti a kart és a váll izmokat! Hidd el kutyád sose fogja azt mondani, hogy „ jaj most nem megyek, nincs kedvem, épp megy a sorozatom a tv-ben, meleg van kint, vagy épp esik, ő készen áll, hogy veled menjen, akár a világ végére is. A kutya alkata tehát rajtad múlik, és a tied akár múlhat rajta.

Én például fésületlenül, smink nélkül sose lépek ki az utcára, így kutyámat sem hagyom lomposan, kócosan, bogáncsosan. Ha magammal szemben igényes vagyok, a kutyám is rendszeres fürdetést kap, akár egy masnit a hajába, túlzásoktól mentesen azaz a kutyámmal is igényes vagyok. Ha fontos a divat, képesek vagyunk kedvencünket is gucciba öltöztetni. Ha márka bolond a gazdi, tuti nem vesz made in china feliratú kezeslábast ebének.

No de mi a helyzet a belsővel? Ha mi hisztisek vagyunk, akkor kutyánk is az lesz? rossz hírem van, igen! De lehet rajta változtatni, bár erre hatalmas önismeretre volna szükség. Honnan tudjuk, hogy hisztis a kutyánk? Akár az ugatásából, ami haszontalan csaholás olykor, nem pedig jelzésértékű, szelektív hallású, azaz nem jön vissza első szóra, úgy tesz, mintha észre se venne minket, nem eszi meg az ételt, amit kirakunk neki, csak ha az a kedvence, azaz kenyér… kilőve.

A legnagyobb baj, hogy elfelejtjük, hogy a kutya, az kutya. Attól, hogy nevelésünkkel, ízlésünkkel alakítjuk jellemét, személyiségét, mindezt saját képmásunkra formálva, attól kedvencünk KUTYA marad! Mások az igényei: ruhájában nem nézi a címkét, a konzervek dobozát sem tudja elolvasni. Mindegy kell, hogy legyen, hogy az étel tescos vagy Pedigree-s. Persze íz alapján tud különbséget tenni, jó és jobb között, de a kutyának tudnia kell, hogy amit a gazditól kap az csak kiváló lehet és azért rakják elé, hogy megegye. . Hadd figyelmeztesselek azért arra, hogy kutyád lelki egyensúlyát meghatározza az is, hogy mit eszik! Ezért ne sajnáld a vitaminokban gazdag, nagy tápértékkel bíró ételeket tőle, még ha az drágább is, mint az otthoni maradék!

Ha mi temperamentumosabbak vagyunk, kutyánk is képes átvenni ezeket a túlrezgő energiákat, és válhat a szokásosnál aktívabb ebbé. Ha nyugodtabb természettel kezeljük az élet kihívásait, a mindennapokat, társunkat is elárasztja a belőlünk áradó higgadt energia. Ha dohányzunk, kutyánk is nikotinfüggő lesz. Passzív dohányzóként mindig a füstölgő gazdi mellett van. Főleg lakásban veszélyes ez rá nézve, hiszen sehova nem tud menekülni a cigi káros hatásai ellen. Tehát még az egészségünk is megegyezik, nemcsak a dohányzás miatt, hanem étrendünk miatt is. Legtöbb négylábú házi kosztot fogyaszt. ha viszont a mi maradékunkat eszi és annyit mozog, mint mi, az alkatunk is hasonló lesz kutyánkéval. Ha zsíros ételt hagyunk a tányéron, attól az eb is hízik, a sovány hústól pedig kevésbé, és a levest, főzelékeket is gyorsan megemészti. Azt tehát, hogy mit és hogyan eszünk meg, a kutyánk tükrözi, olykor ugató, önkéntes konyhamalacként

Félelmeink, előítéleteink kutyánkban is megmutatkozhat. Ha ugyanis érzi a gazdi félelmeit, az ő magatartása is megváltozhat. Íme egy példa. Ha valaki fél a randalírozóktól, cigányoktól, hangos fiataloktól, ittas emberektől, akik esetleg többen vannak, és beszólogatnak a járókelőknek, akkor a kutyánk az általunk megérzett félelmet, ugatássá, morgássá alakítja, azaz, ha a korábban említett társaság előtt elsietünk biztosak lehetünk abban, hogy kutyánk nem hagyja „szó nélkül” az esetet. A kedvenc tehát megmutatja azt, amit esetleg mi elrejtenénk. Az állatok őszintébbek az embereknél, és előttük nem titkolózhatunk, nem füllenthetünk. Valójában azt kapod, amit adsz, azt látod vissza, amilyen TE vagy!


MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

A hozzászólás szövegében az alábbi HTML kódok használhatók: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>