«

»

Kutyabarát ország?

A kutyák családtagok, legalábbis sok helyen! Életünk részeként szeretjük a társaságukat, és ha nem lehetnek mellettünk, szívünkbe mar a hiányérzet! Teljesen ésszerű, hogy elkísérjenek minket egy bevásárlásra, vagy egy kávézóba, akár a síelésre. Magyarországon 5 millió kutya él, a Butcher’s egyik felmérése szerint. Ennek persze csak egy töredéke az olyan eb, akinek nincs más dolga, mint boldoggá tenni, puszta jelenlétével is gazdáját. A szomszédos országokban is megtisztelt szerepük és helyük van a családokban a kutyáknak.  Magyarországot sokan a fejlődő országok közé sorolják, ám fejlettnek nem nevezik. Nézzük kutyatartásban hol áll?

Ausztriában egy nagy bevásárló központban éppen elmélyültem a ruhák rengetegében, amikor egy csinosan felöltözött, középkorú férfi lépett mellém, gyönyörű golden retriever kutyájával. Az elegáns úr, hasonló módon nézelődött, mint én, míg eb társa a lábánál, kissé unottan bár, de csendesen szemlélte gazdáját. A tappancsa csak annyira lehetett koszos, mint az én cipőtalpam. A nyála, bár nyár volt, nem csöpögött vészes mennyiségben, a szőre nem érintkezett a kirakott ruhákkal. Mindenki tudta hol a helye. Az eladónak a pultban, a gazdának a vásárlók között, a kutyának a tulajdonosa lábánál. Szintén az osztrákoknál, egy edényes boltban, egy spániel heverészett. Míg női gazdája shoppingolt, addig a kutyus, az üzlet közepére lefeküdt. Talán ismerte már annyira gazdáját, hogy tudja, ez sokáig fog tartani, és ahelyett, hogy szorosan követte volna, befeküdt egy kevésbé forgalmas útra. Az eladók nem szólnak rá a kutyákra, maximum csak odamennek hozzájuk, megsimogatni.

Kutya a síparadicsomban!

Franciaországban, nem hittem a fülemnek, amikor egy síparadicsom hotelébe lépve, kutyaugatásra lettem figyelmes. A következő egy hétbe rá kellett jönnöm, a franciák nem csak családtagként tisztelik kedvencüket, de még síeltetik is őket. Persze nem adnak sílécet a kutyára, de nem is hagyják otthon, míg ők szórakoznak. Val Thorens (Franciaország) központjába, az egyik emeleti kávézónál arra lettem figyelmes, hogy egy kutya fekszik a teniszlabdájával. Egy pincér dobálgatta is neki a játékot, ami hol a vásárlók közé repült, hol egy fitnesz központba, hol egy élelmiszerbolt bejáratához. A kutya egy a kávézóban dolgozó hölggyé volt. A játékos, és viszonylag nagytermetű kutyára senki nem szólt. Sem a járókelők, hogy felbotlanak benne, sem a szomszédos üzletek tulajdonosai, akik ahelyett, hogy bosszankodtak volna a kutya jelenlététől, inkább dobálgatták a labdát a játékos ebnek.

Olaszországban, egy benzinkút büféjében is teljesen elfogadott, hogy kutya lép be az ajtón. Míg én szürcsölöm a kávém, egy kutya szabadon jöhet-mehet a területen, még akkor is, ha gazdáját épp nem látni.

Ezek közül melyiket lehetne itt, Magyarországon megtenni, meglátni?

Kutyát behozni TILOS!

Nos, az üzletek ajtaján, a legtöbb helyen, ott az a kis kutyás matrica, áthúzva, ahol pedig nincs tiltó jelzés, furán néznek, ha kutyával belépek, majd kitessékelnek mindkettőnket. Azt, hogy én négylábú társammal egy Plázában csavarogjak, Magyarországon, elképzelhetetlen, míg az osztrákoknál természetes. A különbség a két ország között: pár száz kilométer és eb kulturális hiányosságok. Jelenleg hazánkban nem csak dohányozni tilos az éttermekben, kávézókban, cukrászdákban, de kutyával érkezni is. Higiéniai okokra hivatkozva, négylábú társaink kitiltottak az ilyen helyekről! Nos, ha belelihegne az ételembe egy kutya, vagy a bűzét kellene szagolnom, miközben eszek, engem is zavarna, pont annyira, mintha egy ember az izzadságtól bűzlene a szomszédos asztalnál, vagy egy gyerek kinézné a számból az ételt.

Külföldön nem zavart a kutyák jelenléte, sem a bevásárló központban, sem az étteremben, sem a sípályán, sem a hotelben, és valószínűleg itthon sem érdekelne, hiszen akik, magukkal viszik kedvencüket mindenhova, törődnek társukkal. Folyamatosan fegyelmezik őket, tisztán tartják a kutyát, hisz a megjelenés fontos, nevelik őket, hogy, hogyan viselkedjenek az emberek és más kutyák társaságában.

Arra jutottam, hogy Magyarország cseppet sem kutyabarát ország, annak ellenére sem, hogy roppant sok kutyatartó él itt. Akkor mi lehet az ok, hogy sok helyről ki vannak tiltva társaink? Mi! Mi, a gazdák, akikben nem bíznak meg! Nem bíznak abban, hogy tudunk hatni annyira állatainkra, hogy ne kószáljanak el, ha leülünk egy kávé mellé, hogy ne rágják szét a ruhákat, míg mi nézelődünk, ne terrorizálják az embereket, ha a gazdi épp trécsel a barátnőjével. Miért gondolják ezt rólunk, azok, akik a törvényeket, kutyatiltó szabályokat hozzák? Mert még nem nőttünk fel a feladathoz. Szeretjük társunkat, ám ez gyakran a nevelés rovására megy!

Szeretném hinni, hogy nincs igazam, ám amíg mi kutyatartók nem kapunk lehetőséget, hogy bebizonyítsuk az ellenkezőjét, azaz, hogy mindenhol és minden esetben úgy viselkedik kedvencünk, ahogy azt más is elvárná tőle, addig csak külföldön élhetjük át, milyen érzés is az, ha kutyánk még dolgozni is elkísérhet bennünket!

Kapcsolódó olvasmány:

Síelni kutyával vagy kutya nélkül?


6 comments

  1. R. Zita

    Idén történt, édesanyám szülinapomra meglepett régóta áhított kutyussal. Mivel ausztriában élek ő pedig akkor még magyarban volt, a kutyust is onnan szerezte,: várni kellett a kiutazással. Anyu csalódva mesélte hogy egyik alkalommal miután fressnapfban végeztek a picivel beszeretett volna menni a mellette lévő pennybe. Mielött ők bementek volna : kijött az üzletből 3 egyén : nevezük nevèn : hajléktalan. Sz@ros , vizeletes gatyában, alkoholtól bűzölögve. Miután anyu belépett akkor még 4kilos pici “plüs” kutyával, a biztonsági őr letámadta hogy menjen ki. Erre anya megkérdezte hogy a 3 korábbi egyén bejöhetett úgy a boltban ahogy, de a kutyus aki tiszta (előző nap volt pont megfürdetve) az nem. Biztonsági őr hanyag válasza: “Azok emberek! ” . A mindent kielégìtő válasszal anyu kisétált boboltból, és csak annyit mondott szőrős társának: szerencse hogy nem itt fogsz élni.

  2. timeuska86

    Kedves Nettyke!!
    Bár nekem is volt mindig kutyám mióta az eszemet tudom mégis teljes mértékben egyet értek az általad leírtakkal, de még hozzá fűzném azt is, hogy amíg a fenti cikkben az a legnagyobb problémája az írónak hogy Magyarországon nem lehet kutyával beülni egy étterembe vagy nem lehet shoppingolni menni a kis kedvenccel, addig közel sem ez az ország legnagyobb gondja kutya szempontból. Szerintem a legsürgetőbb probléma ami megoldásra várna a kutya- világban az az hogy a megunt kedvenceket nem kellene kidobni az út szélére és várni amíg valaki megsajnálja a kutyust és beviszi a legközelebbi menhelyre, ahol mondjuk ki őszintén picsányi helyen marha sok kutya van összezsúfolva.Ugyanis a fent említett 5 millió kutyusból közel 1 millió menhelyi kutyus, és még ki tudja mennyi kóborol az utak szélén.
    Amíg ezt az alapvető “megunom a kedvencem” problémát a magyar kutyatartók nem tudják megoldani addig felesleges azon rágódni, hogy nincs Magyarországon ebtartási kultúra a nyilvános épületekben.

  3. Nettyke

    Én Ausztriában élek és dolgozok már hat éve. Vendéglátásban felszolgálóként. Mesélhetnék róla órákat, mennyire gusztustalanok tudnak lenni a fenemód kutyabarát vendégek kutyái, akiket persze gondosan ápolnak és okítanak a jómódorra! Voltak melyikeknek nem tetszett, hogy el kellett menjek az asztaluk előtt és az egyikük egyszerűen elszakította a nadrágom szárát.Mi lett volna,ha a vádlimból is kiszakít egy darabot! Persze ilyenkor mindig azt mondják, az ember a bűnös. Tulajdonképpen jogos! Miért is arra kellett menjek a forró tányérokkal? Nem is értem!!! Át is dobhattam volna az éttermen!
    Nem beszélve arról amikor vizesen hozzák be schätzchen-jüket a mami meg a papi. Az egész étterem bűzlik, és sajnos nem tűnik el egykönnyen a szag.
    Vagy amikor kedvencke után nem lehet asztalhoz ülni, mert éppen a gazdi mellett ült a kutyuska és minden szőrét-szálát épp ott gondolta levedleni. Én meg magyarázzam meg a következő vendégnek és kérjek bocsánatot szőrtakarítás közben az előző vendég nevében.
    Vagy ilyen esetben mi a szitu, ha épp a következő vendég allergiás.
    Nagyon sokat mesélhetnék! És sajnos ez most nem csak egy étterem, hanem mindenhol megtörténik. sokan nem is díjazzák!!!
    Nem kell félreérteni, nem vagyok mocskos kutyagyűlölő! Egész életemben voltak kutyáink, szerettük őket, játszottunk velük stb. De soha meg sem fordult volna a fejünkbe, hogy magunkkal vigyük valahova. Elég nagy volt az udvar, elfért benne. akár mennyire is szeret valaki egy kutyát, attól az még kutya marad, konkrétan kimondva állat. És szerintem egy állatnak semmi keresnivalója egy étteremben, egy bevásárlóközpontban, élelmiszerboltban vagy ruhás boltban stb. Nem beszélve arról, hogy biztos jobban érzi magát otthon az udvaron, mint a bolt sarkában vagy az éttermi asztal alatt kuporogva.
    Akinek pedig nincs udvara, szánja rá magát és vigye ki kedvencét a parkba. Valószínű jobban fog örülni mint a shoppingnak. Aki pedig erre lusta ne tartson kutyát!
    Az egyetlen amit elfogadhatónak tartok és teljes mértékben megértek az a vakvezető kutya.

  4. Molly

    Nekem ma negatív véleményem lett az osztrákokról. Amerre a szem ellát mező, erdő és legelő, mégis a kutyámmal nem sétálhattam sehol póráz nélkül. Sőt pórázzal sem mert rögtön szóltak, sőt rám kiabáltak, hogy mit keresek a mezőn,( ahol csak megemlítem a térdemig ért a gaz, még csak nem is egy ápolt mező volt) az magán terület azonnal hagyjam el, és már rohant is fenyegetve felém és a kutyám felé, aki pórázon volt. De tábla sehol nem jelezte, hogy az az ővé lett volna. Szerintem a magyar rendszámú autóm az ami miatt ezt kaptam. Nem kedvelnek minket szomszédaikat, aminek a kutyám issza meg a levét.
    Szóval ne csak dicsérjük őket, mert van negatív oldala is. Mi magyarok valóban le vagyunk maradva, na de ők meg miért ilyen büszkék? hisz a mi földünkön élnek, ha jobban belegondolunk.

  5. Morzsa

    Kétségtelen, hogy le vagyunk maradva, én már valamikor a kilencvenes évek közepén dobtam egy hátast, hogy Hollandiában a kutyák ott voltak a gazdival az áruházban v. az étteremben.
    Ellenben nem minden osztrák szállodába engedik be őket, pl. abba sem, ahová mi járunk évek óta síelni. De hegyi túrákon azért így is voltak velünk, mert jöhettek a síliftre és az is természetes, hogy az éttermekbe is.
    De itthon is elég sok étteremben voltunk már velük, mert hétvégén sokat kirándulunk (hárman vannak, és ráadásul az egyik nagyobb testű), sok helyen automatikusan hozzák pl. a vizes edényt is nekik. (azért amit nem ismerünk, ott meg szoktuk előre kérdezni, nem eleve odamenni, benyomulni…. így a tapasztalataink kb. 90%-osak) Egyszer régen, mikor még csak egy öreg tacsink volt, aki kórházból került haza, még szállodában is voltunk vele itthon, és azóta is nézem, hogy azért itthon azóta egyre több szálloda engedi be a kutyákat (bár én azóta, hogy három van, nem is próbáltam őket elvinni)

  6. Tibor & Dani

    Hát igen ! 10 km re lakom az osztrák határtól,gyakran járok át a sógorokhoz. Valóban ők kutyabarátok.Étteremben ,kávézóban és szinte minden hol találkozhatunk kutyákkal.
    Tisztaság,gyüjtőedények, és a zsacsis gazdák tudják a feladatokat,kötelességüket.
    Többször jártam kutyakiállításon is,ott valódi ünnepek,megadják a módját,a szinvonalát.
    Meglepő,hogy keresik,szeretik a egyedi ,különleges keverék kutyusokat is és nem házőrzőnek,családi kedvencnek .
    A kiállítások csodaszép vásár,vagy sportcsarnokokban,a felvezetők kosztümben,öltönyben-szemmel látható a külömbség.
    Itthon egy hárombetűs építők áruházába sem vihettem be kedvencemet.A pénztáros
    biztonsági őrért kiabált,pedig csak megkérdeztem bejöhetünk?
    Szerencsére a Fress Napf- ba bemehetünk, próbálhatun és kostolhatunk is ,de
    szívesen vásárolunk is .Más országban nincs tapasztlatom,de itt örömmel olvastam erről is .Köszönöm a cikket.

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

A hozzászólás szövegében az alábbi HTML kódok használhatók: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>