«

»

A tökéletes kutya

Nem a levelekért üldözik a kutyák a postást!

A minap az egyik kutya páciensem abban a pillanatban, hogy levettem róla a szememet, meglátott egy biciklis postást és vadul ugatva, a kerékpáros után iramodott. Két mázlim volt egy pillanat alatt. Az egyik, hogy a postás megállt és nevetett egy jót a cseppnyi termetű, idegesnek tűnő kutyán, a másik, hogy a bicikli mániás páciens már tisztelt annyira, hogy az első hangos „gyere vissza” kiáltásomra reagálva megfordult és odajött hozzám. A kutyát az eset előtt másfél órával ismertem meg, először csak arra volt időm, hogy testileg lefárasszam kicsit és a hetek alatt felgyülemlő felesleges energiát egy Tisza parti sétával, játékkal levezessem. Sok kutyapszichológus azt mondja, és vallom én is, bármilyen problémát a kezelés előtt, le kell vezetni. Azaz, ha ugat a kutya, ha morog, ha ugrálós típus, ha anyám asszony katonája, minden esetben egy közös futással, pórázon követéssel indul a terápia. A követés ugyanis ösztönösen kódolva van az ebekben, sőt más állatokban is, láttatok már bébi kacsát, ahogy totyog a mama kacsa után? Ha az életben nem is, felvételről, biztosan! Ha már egy állat követővé válik, azzal megadó is lesz! Sok gazdi tudja már, hogy egy kutya boldogságához három dolog kell, testmozgás, fegyelem, szeretet. Joggal kérdezhetik tőlem, hogy ha az elsőt igényét az állatnak, azaz a futás igényét kielégítettük, akkor, mért fordult mégis a postás ellen?

Történt már olyan veled, kedves gazdi, hogy szinte egész áldott nap vitted magaddal a kutyát, a barátnőidhez is, a munkába, a piacra is, mindenhova, majd haza értetek, és a kutya ahelyett, hogy lepihent volna, folyton a nyomodban járt-kelt! Az ok egyszerű: a fizikai energia levezetés mellett fontos a mentális is. Azaz, ha séta közben nem terheljük a kutya eszét is, nem fárad ki maximálisan. A problémákat úgy lehet kezelni, ha testileg, lelkileg és szellemileg is lefárasztjuk a kutyust! Gyakran egyetlen tanácsadással is sok segítséget, ötletet tud adni ilyen helyzetekre egy kutyapszichológus. Ha ugyanis a bicikli mániás kutya nem akkor, hanem másfél órával később találkozik a postással, nem fut utána. A testi örömök után ugyanis elkezdődött a fegyelem órája.

Fegyelmezés egyenlő, megkérem a kutyát, hogy tartson be néhány szabályt, ha nem teszi? Olyan nincs! A tanórának akkor van vége, ha a kutya rájött mit várunk el tőle, és ha szabad akaratából azt is csinálja! Érdemes megfigyelni négylábú társainkat mennyire nem vesznek semmit zokon. Ha például a postás után fut és rájuk mordulunk, egy kutyapszichológus persze erre más, sokkal falkásabb megoldásokkal él, tehát, ha leszidjuk ilyen-olyan módon, megszeppen a kutya, majd amint kitér szúrós, tekintélyt parancsoló szemeink elől, már csóválja is a farkát. Ez nem azért történik, mert nem érdekli, hogy megszidták, ellenkezőleg, a kutya tudja és érti, hogy azáltal, hogy fegyelmezve van, törődnek vele, és ezért ő hálás! Mennyit tanulhatnánk az állatoktól?!

Egy kutya számára a fegyelmezés egyenlő a törődéssel!

Talán sok minden nem lenne számunkra ennyire természetes, ha úgy gondolkodnánk, ahogy a kutyák! Míg a négylábúak örülnek a durva, ám a tanulás szempontjából hasznos szónak, addig mi emberek megsértődünk és inkább, bántásnak érezzük azt, ami sokszor a javunkat szolgálja. Természetes nekünk, ha anyu reggelente kirakja az uzsonnát, meleg teával, a kutya hálás azért, minden alkalommal, hogy étellel jutalmazzák.

A végére pedig még egy meglátás, hogy tökéletességüket semmi ne kérdőjelezze meg. Hányszor mondanak le a kutyák dolgokról és hányszor, mi, gazdik? Például, számold össze, hogy a héten hányszor döntöttél úgy, hogy neked jó legyen, még akkor is, ha kedvencednek azzal rosszabb lett. Azaz, hányszor hozott áldozatot érted a kutyád, a beleegyezése nélkül? Volt-e olyan, hogy azt tervezted autó helyett, gyalog mész egy helyszínre, ám elszaladt az idő a semmit tevéssel, és mégis az autózást választottad, a hosszabb kutya sétából pedig lett 10 perces kaki-pisi. Vagy délutánra még nem volt programod, gondoltad, a kutyával csavarogsz majd a városban, erre felhív az egyik barátod, hogy menjetek el moziba. A türelmes eb ekkor is háttérbe szorul. Vagy mondjuk, elhatározod az egyik este, hogy következő nap, korán kelsz, hogy hű társaddal fuss egy nagyot, ám a hajnali órákban a hideg és az álmosság az ágyadban tart, így marad a kutyusnak a futás helyett, a szokásos reggeli „siess már, mert elkések” sürgettetés. A legcsodálatosabb az bennük, hogy míg ezt egy emberrel tennénk, megsértődne ránk, bedurcizna, addig a kutya, csak örül minden veled töltött percnek, másodpercnek, mert tudja, a pillanatot kell kiélvezni, bármennyi ideig is tartson az!

Kapcsolódó olvasmányok:

A bűvös hármas 1. rész (a gazdi felelőssége)

A bűvös hármas 2. rész (amit a kutya ad a gazdinak)


MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

A hozzászólás szövegében az alábbi HTML kódok használhatók: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>