«

»

Gyerek a családban

A kutyának is meg kell ismernie az új családtagot!

Sokan úgy viselkedünk házi kedvencünkkel, mintha emberkölykök lennének. Kézben tartjuk sokat, felengedjük az ágyra, sőt vele is alszunk, becézgetjük, falatonként etetjük stb. Nincs is ezzel baj, mindaddig, amíg nem kerül a családba egy igazi gyermek! Egy kutya életében igen drasztikus élmény lehet, ha évekig ő mindenkinek a szeme-fénye, majd egyik napról a másikra, megjelenik a lakásban egy számára vadidegen, aki folyton sír, böfög és minden figyelmet magára vonz. A kutya értetlenségét azzal szeretné áthidalni, hogy megismerje az idegent, ez azzal jár, hogy megszaglássza, megnyalja, figyeli. Mi történik ilyenkor?

Legtöbbször a szülők, mivel féltik újszülött gyermeküket és minden baktériumtól védik, elkergetik a szaglászó kutyust a gyerektől. Azaz akinek korábban mindent lehetett, most még szaglászni sem engedik. A figyelem róla egy idegenre összpontosul. Ágyra már nem ugorhat, nehogy a szőre a kanapéra ragadjon, ugatni sem ugathat, ha jelezni is szeretne, mert azzal felkelti a csöppséget, sétálni pedig már nem tud annyit, amennyi jól esne neki, mert nincs rá idejük a gazdiknak. Mi zajlik le ekkor a kutyában? Káosz, értelmetlenség, majd egy-egy viselkedés zavar kialakulása.A gyermek az ellensége lesz, hisz közelebb se engedik hozzá, hogy begyűjtse róla a szagokat, a gazdik megváltoznak, nem viselik a falkavezérséget a vállukon! Így szegény zavart eb ahelyett, hogy korábbi jó magatartásával megkönnyíteni az újdonsült szülők helyzetét, még több feladatot ad nekik. Valamivel ugyanis vissza kell szereznie a figyelmet, ha ez az, hogy szétrágja a bútorokat, kiönti és cafatokra szedi a szemetet, felássa az udvart, megugatja a postást, akkor ezt teszi majd!

Néha elég, ha csak megszaglászhatja a kutya a gyereket!

A figyelemért, mindenre képesek!

A gazdik elfelejtik a bemutatás ceremóniáját, mégis elvárják, hogy kutyájuk illően viselkedjen az új családtaggal. Több áthidaló módszer is szerepel a kutyapszichológusok tárházában erre. Például elég akár a baba megszületése előtt egy-két héttel, egy játék babával imitálni a változásokat. Azaz, ha a játék babát az ágyra fektetjük és utána ugrik a kutya, még van időnk arra, hogy kedvencünknek megmutassuk, hogy neki nincs helye a kanapén, ha más van ott, ezt szépen fokozatosan be lehet vezetni a szabályrendszerébe. Nem mellesleg, ha ezt, a fegyelmezést, akkor tudjuk elvégezni, amikor még nem ordít a pici, sokkal könnyebb odafigyelni kutyánk reakcióira, ha jön ugyanis a valódi baba, már nem lesz energiánk, kutyánk oktatására is. Könnyítsük meg a dolgunkat még akkor, amikor a szülői feladatunk csak a kutyára, nem pedig egy kutyára és egy ember csöppségre összpontosul. Korábbi igyekezetünk így, később, kifizetődik!


MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

A hozzászólás szövegében az alábbi HTML kódok használhatók: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>