«

»

Van élet a válás után

A kutya is szomorú, ha elveszti társát, de ő hamarabb túlteszi magát rajta!

Mit érzünk, ha szerelmünk, az a férfi vagy nő, akivel le akartuk élni az életünket, akivel családot alapítottunk volna, akiért bármire képesek lettünk volna, egyik napról a másikra bejelenti: VÉGE! Összedől a világ? Kihúzzák a talajt a lábunk alól? Sírunk hetekig, hónapokig? Gyászoljuk az együtt töltött szép napokat évekig? Igen, legtöbben ilyenek vagyunk, de mi a helyzet akkor, ha van egy közös gyerek, melynek neve: KUTYA!

Vajon négylábú kedvencünk is ilyen drasztikusan éli meg, ha két gazdiból egyik pillanatra a másikra, csak egy marad? A kutyák is tudnak szomorúak lenni, ők is tudnak gyászolni, de náluk ez a folyamat sokkal gyorsabb, mint az embereknél. El kell telni egy kis időnek, hogy egyáltalán felfogják, hogy már csak egy gazdi vigyáz rájuk, a másik nem jön soha többé vissza, majd nyilván fellép a hiány érzése.

A kutya a jelenben él!

Az ebek ebben is okosabbak nálunk, nem szomorkodnak sokáig olyan miatt, amin nem tudnak megváltoztatni! Mi történik ilyenkor? A megmaradt gazdi és kutyája lelkiállapota igen különbözővé válik. A kétlábúak ugyanis annyira bele tudnak feledkezni önmaguk sajnálatába, hogy megfeledkeznek arról, hogy kutyájuk már nem a gyászra vágyik, hanem arra a törődésre, amit korábban megkaptak. Igen ám, de általában az a fél, aki egyedül marad a kutyával, lelkileg meggyengül.

Egy kutya-ember kapcsolatában mindig van egy domináns fél és mindig van egy követő. Jó falkavezéreknél- a többes szám, azért fontos, mert, ha mindkét gazdi falkavezérként viselkedik, most nem kellene ilyen problémákat megoldanunk- szóval, ideális esetben az ember vívja ki a domináns szerepet, ám ha elveszti ezt az erejét, akkor azt a kutya, kénytelen-kelletlen, átvállalni. Nem azért lesz háziállatunk domináns, mert ő az akar lenni már régóta és kapva kap az alkalmon, hogy átvegye az uralmat, nem, valójában egy olyan kényszerhelyzetbe kerül, amit a gazdi nélkül kell megoldania. Ha az embertárs meggyengül, akkor át kell vennie a vezető szerepet, na és ilyenkor szabadul el a pokol! Legtöbbször a gazdi azzal szembesül, hogy egyáltalán nem hallgat rá a kutyája, húzza a pórázt, szabadon engedni nem meri, mert más kutyáknak neki ront a sajátja, labdázni sem hajlandó stb.

Mit lehet ez esetben tenni? Mindenekelőtt felkelni a padlóról és befejezni az önmarcangolást. Amíg mi magunk nem hisszük el, hogy erősek vagyunk, addig kutyánk se fogja, azaz addig, amíg vissza nem térünk régi önmagunkhoz, a helyzet nem változik meg magától. Nem mindegy, hogy úgy hívjuk vissza megmaradt társunkat, hogy „gyere már Kicsim, de az se baj, ha nem jössz, már megszoktam” vagy határozottan kijelentjük „gyere vissza”! Amint ismét érzi bennünk a határozottságot, a következetességet, az erőt, a megnövekedett energiát, önmagától adja majd vissza nekünk a domináns szerepet és ismét kivívhatjuk a tiszteletét és bizalmát irányunkba. Ezeket a változásokat persze gyorsabban is át lehet hidalni egy kutyapszichológus segítségével, néha a megoldások ott vannak az orrunk előtt, csak annyira bele vagyunk temetkezve a problémáinkba, hogy észre se vesszük a fától az erdőt! Mit tegyél válás után először? Tanulj a kutyádtól: élj a mának és örülj a kis dolgoknak is, legyen ő a lelki társad, mozogjatok még többet és alakítsd át a szabályrendszereteket, amelyben nap, mint nap éltek! Ha egyedül nem megy? Kérj segítséget szakembertől, a kutyád azon nyomban készen áll majd a változásra, a fejlődésre, csak Neked kell meghozni ehhez is az első döntést!


1 comment

  1. Matyi

    Kedves Szerző!

    Nagyon tetszett az írása! Várom a hasonló, a problémákat a gyökereinél megfogó és hasznos tanácsokat adó további cikkeket!

    Köszönettel

    Matyi

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

A hozzászólás szövegében az alábbi HTML kódok használhatók: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>