«

»

Az idő nem jó ellenfél

Őket sem lehet becsapni!

Te milyen gazdinak vallod magad? Türelmesnek? Kitartónak? Elkényezteted kedvenced vagy megneveled? Ha tudni szeretnéd melyik csoportba tartozol, mert Te magad nem tudod eldönteni, kérdezd meg barátaidat, ismerőseidet. Mint mindig ugyanis, ebben az esetben is igaz, hogy egy kívülálló mindig jobban látja a helyzetet. Sokszor önigazolásokat gyártunk, amivel megnyugtatjuk magunkat, hogy mi mégis jó gazdik vagyunk.

Vegyünk egy példát: délután csak öt percre vittük le a kutyát a lakásból, pont annyi időre, amíg pisilt kétszer és kakilt egyszer. Miért tartott ilyen szörnyen rövid ideig a séta? Egyrészt, mert hideg volt, másrészt mert késésben voltunk és vártak a barátnők. Ez a valódi ok, ám ha ezt hinnénk el maguknak, gyötörne a lelkiismeretfurdalás. Azt pedig nem szeretjük. Hogy elmúljon ez a cseppet sem kellemes érzés a gyomrunk környékéről, önigazolásokat gyártunk. Elhitetjük magunkkal, hogy azért volt ilyen rövid a séta, mert a kutya is fázott és nem akartuk, hogy lebetegedjen. Azt gondoljuk, hogy kedvencünk amúgy is olyan jót aludt, nem akartuk az álmában megzavarni, valamint, talán négylábú élettársunk is megérti, hogy olyan kevés idő van a barátokra, nem is haragszik ezért most igazán. Valóban, egy kutya ilyenek miatt nem tud a gazdájára neheztelni. Ők ugyanis sokkal jobbak, mint az emberek. A dühöt ilyenkor nem ismerik. Azt érzik, hogy most nem foglalkoztak vele eleget, de emiatt soha nem hibáztatja vezérét. Maximum csak olyan szokásokba kezd, amit már a gazdi nem néz jó szemmel. Ha ugyanis rendszeres, hogy keveset sétálunk együtt, kitalál magának más elfoglaltságokat kutyusunk. Megrágja a cipőket, a növényeket „ átülteti ”, a küszöböt összenyálazza, a vendégekre felugrál, a szomszédokat megugatja, soroljam még?

Az önigazolás gyártásától a helyzet nem javul és valójában a mi lelkünkben sem rendeződnek a dolgok. Ezt az érzést és állapotot ugyanis követi az általánosítás. Azaz, az önigazolást követik ezek a gondolatok: másnak sincs több ideje a kutyájára, mindenki örül, ha délután 5 percre legalább haza tud ugrani. Más is ennyit foglalkozik ebével stb. Valójában ettől sem érezzük jobban magunkat, így bár elmegyünk barátnőzni, az otthon maradt kutyusra gondolunk, és arra, hogy ezt elszúrtuk! Mi a megoldás? Ami az életben is. Ne kövessünk el olyan hibákat, amelyeket megbánnánk és attól, hogy önigazolások útján mi próbáljuk jobban érezni magunkat, kedvencünk még mindig csak öt percet szaglászott a szabadban. Ha igazán kutyát szeretnénk, számolnunk kell, és nem csak a feladatokkal, hanem az idővel is, egy kutya élete ugyanis akkora, amekkorát Te adsz neki!


MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

A hozzászólás szövegében az alábbi HTML kódok használhatók: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>