«

»

A XXI. század falkavezérei

Nem az erő dönt!

Legtöbbször otthon, a családtagok között alakul ki a legnagyobb harc, hogy ki is valójában a falkavezér. Főleg a családfenntartó apukák érzik magukban azt a kényszert, hogy mint mindenben, ebben a hierarchikus kapcsolatban is nekik kell a képzeletbeli piramis legtetejére állni. A legnagyobb baj ezzel csupán az, hogy a falkavezérségről nem az ember dönt! Miért akarhatnak a kenyérkereső apák erre a posztra kerülni?

Már a szó-falkavezér- is magában hordozza, hogy több élőlényt vezetni, eltartani, mások gondját viselni. Ideális esetben tényleg az apa tölti be ezt a szerepet, ám a kutyák máshogy működnek, mint az emberek. Az ebek őseinél a farkasoknál nem biztos, hogy a legerősebb, legharcosabb egyed vezeti fajtársait nap, mint nap. Hallottam, láttam már egy olyan falkáról, ahol a legfiatalabb farkast választották ki vezetőnek. Miért? Mert benne hittek! Mert tudták, hogy bár nem olyan erős, nem olyan tapasztalt farkas, mint ők, de biztos, hogy ő hozná a legnagyobb áldozatot a falkáért, akár életével is fizetne a többiek táplálékáért cserébe. Az ifjú állat, ha éhen halna is, megosztaná a szerzett zsákmányt társaival. Egy ilyen farkast lehet tisztelni. Ebben van tulajdonképpen a falkavezér ereje: a tiszteletben. Ha ezt mi emberek nem bírjuk kivívni a kutyánál, ne számítsunk arra, hogy engedelmeskedni fog.

A falkavezér szót mindig egyes számban használjuk pedig egy ideális kapcsolatban mindenki tisztel mindenkit. Nem elég, ha a kutya csak és kizárólag egy embert fogad el vezérének, mi történik ugyanis, ha az a fél nincs otthon? Káosz a köbön? Tudom, mindenki arra vágyik, hogy falkavezér legyen, sokan még az erőszakot is bevetik, csak, hogy hozzá menjen oda a kutya és ne a másik családtaghoz. A kutyának nem félnie, hanem tisztelnie kell a vezért. Hogy fogadna el főnöknek egy olyan embert, aki kezet emel rá? Hogy bízzon egy olyan kétlábúban aki megüti és aki nem élelemszerzésre használja az erőszakot, hanem kedvtelésre, a nevelés könnyebb ám erőteljesebb változatára?

Egy családban mindenki tisztel mindenkit! Az emberek egymást és kutyájukat, hiszen ő is családtag és fordítva. Még egy újszülött csecsemőnek is falkavezérnek kell lennie. Hogyan? Úgy, hogy a család példamutató, tiszteletadó magatartást tanúsít felé. Egy csecsemő ugyanis attól, hogy még nem tud verbálisan kommunikálni, azaz nem használ szavakat a beszélgetéshez, a gyerek is egy önálló, csodálatos lény, pont, mint egy kutya. Nem attól tűnik valaki okosnak, hogy folyton beszél, sőt, hallgatni tudni kell! Ahogy a gyermekek, úgy a kutyák is lemásolják a szülők, a gazdik viselkedését, cselekedeteit. Ismerek egy öt éves kislányt, aki nemcsak úgy beszél, olyan hangsúllyal, olyan szavakkal, mint a szülők, de még a homlokát is épp úgy ráncolja, mint az édesapja! Azaz, ha mi – a már meglévő falkavezérek- úgy kezeljük a sokszor síró, bömbölő, böfögő, pelenkás babánkat, mint ahogy az egy vezérnek kijár, így tesz majd négylábú kedvencünk is! A falkavezérek viselkedését és döntéseit ugyanis soha, de soha nem kérdőjelezik meg! A kutyanevelésnél ne legyünk önzőek, higgyük el, hogy a család bármelyik tagja lehet olyan értékes, mint mi, lehet falkavezér a saját otthonában, még akkor is, ha még jogait nem tudja gyakorolni, pusztán életkora miatt.


MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

A hozzászólás szövegében az alábbi HTML kódok használhatók: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>