«

»

Útravaló

A pórázra szoktatás első lépése, hogy
kedvencünk póráz nélkül is mellettünk marad. Ha kíváncsian
szaglászni szeretne, hagyjuk neki, hisz fontos
a felfedezés öröme, de ha végez, guggoljunk le, mosolyogjunk
rá, és hívjuk magunkhoz. Nem elég a nevét
kiáltani, hisz akkor nem tudja, mire hívjuk fel a
figyelmét. Szólíthatjuk nevén, de behíváskor mindig
mondjuk ki a kérést is, például „Buksi, gyere ide!”.
Ha visszasiet hozzánk, ahogy kértük, kapjon jutalmat,
nem kell, hogy étel legyen, elég egy közös fogócska, egy
fülvakarás vagy egy hálás simogatás. Ne legyen kellemetlen
élmény a kutya számára, hogy visszament a
gazdihoz. Ha mindig azért hívjuk vissza, hogy pórázra
tegyük, korlátozzuk szabadságában, nem fog visszajönni.
Ismertem olyan kutyát is, aki szinte menekült, ha
a gazdája visszahívta. Nem véletlenül: a gazdi mindig
csak akkor szólt neki, amikor már haza kellett sietni,
azaz amikor ideje volt pórázra kötni. A kutya pedig
sztrájkolt. Ha játékra hívjuk, ha izgalmasabbak vagyunk,
mint egy szag, a kutyánk visszajön hozzánk.
Ne legyünk kiszámíthatóak: hol a játék miatt hívjuk
vissza, hol azért, mert ideje hazamenni.
A kutya könnyebben tanul falkában. Kérhetünk
segítséget egy olyan barátunktól, akinek jól nevelt felnőtt
kutyája van, aki hallgat a gazdira. Érdemes vele
több időt eltölteni, mert a kutyák másolással tanulnak.

Még több tanács a Gazdiképző című könyvemben, rendeld meg a honlapon, vagy keresd a könyvesboltokban!


MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

A hozzászólás szövegében az alábbi HTML kódok használhatók: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>