«

»

…nem tud beszélni?!

Legelőször akkor kezdtem el azon gondolkodni, hogy szeretem-e a munkahelyemet, és, hogy a hivatásom mennyire fontos nekem, amikor munkába igyekezet, az ajtó előtt állva, kilincset szorítva, kabátba felöltözve, a tekintetem a kutyám szemeibe tükröződött vissza. Csak néztem, néztem előre, négylábú társam pedig csak szomorú tekintettel, fülét hegyezve arra várt, hogy elhangzik-e az a bűvös szó: gyere. Nem volt kedvem elválni tőle, nem volt hangulatom dolgozni menni, nem volt szívem azt mondani: most nem jöhetsz, de sietek haza. Szinte a bűntudat érzése uralkodik el ilyenkor rajtam: a pénzt választom a legjobb barátom helyett?

Ahogy reggelente készülődöm, ő már rég tudja, hogy hova tervezem az utam. Egy kutya megérzi, ha a gazdi nem sétára, hanem társaságba, munkába igyekszik, persze reménykedik, hátha velem tarthat, de ők nagyon jól tudják, hogy a reggeli smink, frizura igazítás nem kutyaérdeket szolgál. A kérdés érdekes módon mindig, minden áldott reggel előkerül: itt hagyom a kutyám, a munka miatt? Természetesen az eledelt, az orvosi költségeket abból a pénzből állom, amit szorgos munkával keresek, így valahol közös érdek, hogy a munkát és ne őt válasszam, de…igen, ott van az a de. Ha már van gyermeked is, kedves gazdi, akkor biztos ismered ezt az érzést, nehéz a szeretteinket otthon hagyni, hacsak pár órára is!

Rend a lelke mindennek, tartja a mondás! Gyakori panasz, hogy az egyedül maradt ebek, miközben a gazdi távol van, otthon tönkretesznek egy-két dolgot. Megrágják a küszöböt, a koszos zokni sarkát, felmásznak az ágyra, és beleheverednek abba stb. Megvan a módja annak, hogy kutyád ne ültesse át a virágokat mire haza érsz, ne modernizálja apró lyukakkal a kedvenc felsődet és, hogy ne vesse újra az ágyat, helyetted.

A megoldás szerintem nem a ketrec, ami egyre népszerűbb a kutyatartók körében. Azáltal tényleg zárkában érzi majd magát otthonunkban a lakótársunk. A fáradt kutya, a boldog kutya, ennyi a titok! Fáraszd ki annyira négylábú társad, hogy otthon már ereje és kedve se legyen rosszalkodni! Tudom ez sokszor hajnali keléssel jár, de ezt százszorosan meghálálja majd neked. A reggeli séta ne pisi-kakiból álljon, az nem séta, csak a sétáltatás egy része. Minimum egy, másfél órát törődj reggelente ebeddel, vidd a kedvenc labdáját is ha kell, és dobálgasd hátra felé, miközben sétáltok, hogy ő dupla, akár tripla annyit mozogjon, mint Te. Vidd el úszni, ha jó idő van, vagy pattanj biciklire és futtasd magad mellett. Hajnalban még csendes a város, nem kell attól tartani, hogy az autósok megijesztik, neked is jót tesz majd, ha azzal lehetsz reggelente édes kettesben, akit az egyik legjobban szeretsz. Érdemes nemcsak fizikailag, de szellemileg is lefárasztani a kutyád, adj neki feladatokat, akár a forgalomban, hogy figyeljen, mikor kell megállni, leülni stb, vagy a bozótban találja meg a labdáját, ne segíts neki, hagyatkozzon a szimatára!

Ha megadod neki a tökéletes reggelt, futással, szabályokkal és törődéssel, akkor már nem is lesz olyan nehéz magára hagyni, munkába menet. A szomorú tekintettel persze ilyenkor is számolnod kell, és nagyon jól tudod majd, hogy ilyenkor annyit mond: ugye sietsz haza?! Mindent elárul a kutya tekintete. Nem hiába néz olyan sokszor a gazdira, akkor is, ha egy kutya játszani szeretne vele, felénk néz, hogy mehet-e, akkor is, ha rosszat csinált és várja a következményeket, akkor is, ha az ajtó felé tartasz! Egy kutya nem megfejthetetlen azért, mert nem tud szavakkal kommunikálni. A tekintetükkel, a testhelyzetükkel olyan egyértelműek tudnak lenni, amit csak a vak nem lát, de nem egy jó gazdi. A szerelmünket félszavakból is értjük, a kedvencüket pedig szavak nélkül is!

Videó,  itt tekinthető meg:

http://www.youtube.com/watch?v=7aJvDK3dvhk


MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

A hozzászólás szövegében az alábbi HTML kódok használhatók: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>